Magyarország meghatározó, ősi fajtája. A furmint a Vitis vinifera fajon belül a pontuszi, Balcanica ágon kialakult szőlőfajta. Fehér, piros és változó furmintcsoport különböztethető meg. Ezek közül is legelterjedtebb a fehér furmint. Jellemzően későn érő fajta, tőkéjére az erőteljes növekedés jellemző, míg közepes nagyságú, sárgászöld bogyókból épül fel, amik pettyesek, vastag héjúak, lédúsak. Jó sav és cukorgyűjtő. Bora szárazon neutrális, így a terméhely ásványos karakterét, az évjárat sajátossagi szépen visszatükrözi. Igen sokoldalú borszőlő, mely száraz pezsgőtől a tokaji eszenciáig számtalan stílusban kiváló lehet. Vékony héja miatt rothadásra hajlamos, ami egyes borvidékeken nehézséget jelent. De ha ez például Tokaj-Hegyalján nemes rothadással párosul, édes borkülönlegességek sora készíthető gyümölcséből. Nem véletlen, hogy hazánk első számú borvidékének, Tokajnak is a fő fajtája (a jelenlegi termőterület kb 65 %-át fedi le). Emellett még Somlón fordul elő, ahol a nagy száraz furmintok ugyancsak hosszan érő, nemes borok.
Története:
Származása sokáig vita tárgya volt. Mára kimondható, hogy a Tokaji borvidéken született. Minden bizonnyal a gouais balnc és az alba imputato fajták kereszteődésével született meg. Első említése Tokajban 1611-ből származik (Erdőbénye határából).
Írásos adatok szerint a furmintot már a 13. században ismerhették Magyarországon, az idő tájt még Sopronban is termesztették, bár a neve ott nem furmint volt, hanem zapfner. Ez a név először egy ajándékozási szerződésben olvasható. A Mecsekaljára a 14. században került igen érdekes úton: egy káptalanban tokajihoz hasonló bort akartak készíteni, és a földdel együtt odaszállíttattak tőkéket, aminek következtében a furmint szőlőfajta is átkerült. A Bükkalján Tibolddaróc térségében nevelgettek furmintszőlőt, aminek nedűjét aztán Budafokra szállították pezsgő alapbornak.
Zelenák István, történész kutatásai során rábukkant egy olyan, a furmint nevét említő dokumentumra, amely minden eddiginél korábbi időszakból származik. Az 1611-ben íródott református egyház látogatási jegyzőkönyv Erdőbényéhez köti a szőlőfajtát.
Ma több mint 120 hasonneve van a fatjának.
Jelenleg Tokaj-Hegyalja fő fajtája, de emellett jelentősséggel bír még a Somlón, Badacsonyban, Sopronban, Egerben, a Bükkalján és a Mecsekalján is. A minőségi fehérbort termő szőlőfajták között a harmadik legelterjedtebb Magyarországon.
Ha már a földrajzi elterjedésénél járunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy szőlőfajtánk a Kárpát-medencén túlra nem jutott el, csupán néhány környező országban, így Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában stb. találkozhatunk vele egy-egy pincészetnél. Ahol megtalálható más országok neveltjeként, mindenhol más és más névvel illetik. Így például ne lepődjünk meg, ha Szlovéniában a sipon, Szerbiában a moslavac, Horvátországban a posip, Romániában a grasa vagy Németországban a mosler név alatt ismerős ízekkel találkozunk.
Reduktív és oxidatív módon egyaránt készítenek belőle bor, külön megemlítendők a felhasználásával készített borkülönlegességek, mint a fordítás, máslás, szamorodni és persze az aszú.
Késői érésű fajta, nemes rothadásra hajlamos, tömör, elegáns bort ad.
Bora
Jellemzője a birses, citrusos illat, mely almával és őszibarackkal keveredik. A hordós érlelést kapott tételek elég hosszan eltarthatók a markáns savgerincnek és a testességnek köszönhetően.
Furmint és sajt
Ha esetleg egy nagyon könnyed, fiatalos furmintról van szó, akkor kísérletezhetünk egy közepesen érlelt kecskesajttal, de ha nem preferáljuk a kecskét, akkor valamilyen félkemény tehénsajt is megfelel (fiatal gouda vagy a magyar Pannónia). Közepes testű, 2-3 éves furmintoknál előtérbe kerülhet egy testesebb, ementáli típusú sajt, vagy példáula Sándor Tamásféle félkemény, hegyvidéki érlelt tehénsajt. Ezeknél a típusoknál figyelembe kell venni azt is, hogy milyen hordós érlelést kaptak a borok, mert a túlzó fa gyakran hadilábon áll a sajttal.
