Vers – A Litera online irodalmi portál a hét versévé választotta Karinthy Frigyes fiának, Ferencnek a szerzeményét, melyet a a vastagfalú poharak összekoccanása, a tömény dohányfüst, a borgőz, a harsány összenevetések, de kivált az elmúlás fölötti magányos mélázás, az emlékezés hívott életre. Állnak-e még a budai vendéglők?
„Palackozott” bornovellákkal próbál kedvet csinálni az olvasáshoz Olaszországban egy könyvesboltlánc. A palackozottság ebben az esetben annyit tesz, hogy borosüvegek oldalára ragasztva olvashatók az írások, a novellák pedig – akár a bordalok – tartalmukat tekintve valóban borosak, mert az italról szólnak.
Hogy a művészemberek, így az írók-költők is olykor (?) szívesen nyúlnak a pohár után, nem meglepő. De hogy melyik író pontosan milyen fajta alkoholra volt rákattanva, azt már nem mindig tudjuk. Összeállításunkban tizenhárom magyar és külföldi író bűnös szokásairól lebbentjük fel a fátylat. Ferencvárosi koktél és Krúdy-fröccs – a Kötvefűzve blog gyűjtésében.
Élni jó. Kár, hogy egészségtelen. Ez a borról jutott eszembe. Mert kétféle az ember – írnám, ha nem szeretném kerülni a manírt, a modort, a rutint. De hát azt nem lehet kerülni. Mert tényleg kétféle az ember: az egyik sörös, boros a másik. Van még aztán a semmiféle ember, aki egyiket sem issza, és vagyok végül én, aki mindkettőt …
Minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. Bor és vers az ógörög mitológia Bachusa óta édestestvérek. Nemrégiben egy borkóstolón találkoztunk a szekszárdi tanáremberrel, aki a költészet mezejére lépve az antik időmértékes verselés keretein belül zengi dalait, epigrammáit – jórészt kebelbarátja, a neves szekszárdi borász, Dúzsi Tamás nedűitől ihletve. Olvassuk hát!
Borkedvelőként – ha tehetjük – hetente többször is megiszunk egy-egy deci bort. Ez teljesen normális, gondoljunk csak a franciákra, akik automatikusan töltik ki ebédidőben a bort. Nemrégiben a Déli-Kárpátokban túráztam egy kis baráti társasággan – egy teljes hétig bor nélkül…
A költők, mint érzékeny művészemberek mindig is szerették, sőt gyakran ihletadójuknak tekintették a jó bort. Lehetett bújuk űzője, jókedvük okozója, merengő társuk, elveszett szerelmük siratója, vagy egyszerűen csak hűséges pajtásuk, mint Csokonainak híres Csikóbőrös kulacsa….
A bordal ősi lírai műfaj, amelyet a népköltészet is ismer. Eredetileg olyan dal, amelyet ivás közben énekeltek, s amely a bort, a borivást magasztalta. Mint lírai műfaj: ivás közbeni éneklésre való, ill. a bort, mámort magasztaló dal. Nézzünk megint egy csokorra valót!
Április 11., a tragikus sorsú költőóriás, József Attila születésnapja: A költészet napja. Egy régi és egy új bordallal ünnepeljünk! Tudták, hogy a szekszárdi költő, Garay János találta ki a bikavér elnevezést?
Mészöly Miklós elbeszélésének egy szüret idején sajnos évről-évre előfordoló tragédia ad keretet. Egy borospince forrásnak indult mustjának széndioxid gáza hoz halált. Ebben a novellában éppen egymás ölelő karjaiban hal meg két ember. A magyar irodalom jelentős szerzőjének számító Mészöly a tradíció, a néphagyomány identitásformáló szerepére mutat rá novellájában és mitológiai párhuzamokat von. Érdemes elolvasni, interneten …
Vers – A Litera online irodalmi portál a hét versévé választotta Karinthy Frigyes fiának, Ferencnek a szerzeményét, melyet a a vastagfalú poharak összekoccanása, a tömény dohányfüst, a borgőz, a harsány összenevetések, de kivált az elmúlás fölötti magányos mélázás, az emlékezés hívott életre. Állnak-e még a budai vendéglők?
„Palackozott” bornovellákkal próbál kedvet csinálni az olvasáshoz Olaszországban egy könyvesboltlánc. A palackozottság ebben az esetben annyit tesz, hogy borosüvegek oldalára ragasztva olvashatók az írások, a novellák pedig – akár a bordalok – tartalmukat tekintve valóban borosak, mert az italról szólnak.
Hogy a művészemberek, így az írók-költők is olykor (?) szívesen nyúlnak a pohár után, nem meglepő. De hogy melyik író pontosan milyen fajta alkoholra volt rákattanva, azt már nem mindig tudjuk. Összeállításunkban tizenhárom magyar és külföldi író bűnös szokásairól lebbentjük fel a fátylat. Ferencvárosi koktél és Krúdy-fröccs – a Kötvefűzve blog gyűjtésében.
Élni jó. Kár, hogy egészségtelen. Ez a borról jutott eszembe. Mert kétféle az ember – írnám, ha nem szeretném kerülni a manírt, a modort, a rutint. De hát azt nem lehet kerülni. Mert tényleg kétféle az ember: az egyik sörös, boros a másik. Van még aztán a semmiféle ember, aki egyiket sem issza, és vagyok végül én, aki mindkettőt …
Minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. Bor és vers az ógörög mitológia Bachusa óta édestestvérek. Nemrégiben egy borkóstolón találkoztunk a szekszárdi tanáremberrel, aki a költészet mezejére lépve az antik időmértékes verselés keretein belül zengi dalait, epigrammáit – jórészt kebelbarátja, a neves szekszárdi borász, Dúzsi Tamás nedűitől ihletve. Olvassuk hát!
Borkedvelőként – ha tehetjük – hetente többször is megiszunk egy-egy deci bort. Ez teljesen normális, gondoljunk csak a franciákra, akik automatikusan töltik ki ebédidőben a bort. Nemrégiben a Déli-Kárpátokban túráztam egy kis baráti társasággan – egy teljes hétig bor nélkül…
A költők, mint érzékeny művészemberek mindig is szerették, sőt gyakran ihletadójuknak tekintették a jó bort. Lehetett bújuk űzője, jókedvük okozója, merengő társuk, elveszett szerelmük siratója, vagy egyszerűen csak hűséges pajtásuk, mint Csokonainak híres Csikóbőrös kulacsa….
A bordal ősi lírai műfaj, amelyet a népköltészet is ismer. Eredetileg olyan dal, amelyet ivás közben énekeltek, s amely a bort, a borivást magasztalta. Mint lírai műfaj: ivás közbeni éneklésre való, ill. a bort, mámort magasztaló dal. Nézzünk megint egy csokorra valót!
Április 11., a tragikus sorsú költőóriás, József Attila születésnapja: A költészet napja. Egy régi és egy új bordallal ünnepeljünk! Tudták, hogy a szekszárdi költő, Garay János találta ki a bikavér elnevezést?
Mészöly Miklós elbeszélésének egy szüret idején sajnos évről-évre előfordoló tragédia ad keretet. Egy borospince forrásnak indult mustjának széndioxid gáza hoz halált. Ebben a novellában éppen egymás ölelő karjaiban hal meg két ember. A magyar irodalom jelentős szerzőjének számító Mészöly a tradíció, a néphagyomány identitásformáló szerepére mutat rá novellájában és mitológiai párhuzamokat von. Érdemes elolvasni, interneten …
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
