Ma Kőbányáról leginkább Deák Bill Gyula és a Kőbányai sör jut az ember eszébe, nem pedig a szőlőföldek. Pedig volt idő, hogy komoly bortermelés folyt azon a területen, ahol ma Budapest X. kerülete található.
Az egykori borvidék egyetlen emléke a Csősztorony, amely Kőbánya Ó-hegy nevű részén található. Persze az Ó-hegy nem igazán hegy, hiszen mindössze 148 méter „magas”.
Egykoron itt eredt a Városligeti-patak, amely a mai Városligeti-tó mentén ömlött egy – ma már szintén nem látható – Duna-mellékágba – írja egy korábbi cikkében a Múlt-kor.hu.
Területén már a török hódoltság idején igen jelentős szőlőművelés folyt. Akkoriban kezdték el építkezésekre hordani az ottani mészkövet.
A szőlő- és bortermelés az 1840-es években élte a virágkorát Kőbányán. Akkor évi 20-30 ezer hektoliter bor készült a környéken. Azokat a borokat már a kőbányászatból kivont pincékben tárolták.
Az 1890-es években aztán jött a filoxéravész, és a Kőbányai borvidék nem tudott többé talpra állni.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
