A hét trappista serfőzde gyakorlatilag mind Belgiumban található, hiszen az egyetlen holland területen lévő, Koenigshoven is csak egy arasznyira fekszik a belga határtól. A maradék hatból – Westmalle, Orval, Rochefort, Chimay, Achel, Westvleteren – három Belgium vallon, három pedig flamand vidékén található. Minden trappista sörre jellemző a nagy test, a magas alkohol, és a komplex ízvilág. Továbbá, hogy eltarthatóságuk tekintetében a legnagyobb borokkal vetekszenek: némelyik 25 évig is eláll megfelelő tárolás mellett. Jellemzi őket a „komlósság” is, a dubbel-tripel-quadrupel jelzők éppen azt jelzik a címkéken, hogy az alapsörhöz képest (melyet sok kolostor forgalomba sem hoz, csak „belső használatra” készít) kétszeres, háromszoros illetve négyszeres mennyiségű komlót használtak fel. Az igen keserűnek elismert világhíres pilzeni, A pilzeni, a Plzensky Prazdroj (Pilsner Urquell) – melynek stílusát régóta világszerte utánozzák – 22 keserűségi fokkal rendelkezik (mert ilyen mérőszám is van). Nos, a trappista sörök ennek néha a dupláját hozzák – amellett, hogy korántsem érzékelhetők a pilzenihez hasonlóan keserűnek, mely gyakran csak utóízében jelenik meg. Ez nyilván komplexitásának, nagy testének köszönhető. De éppígy a magas alkoholfok (7-11%) sem „lóg ki” az ízképből. Ezek azok a jellemzők, amiért sokan a világ legjobb minőségét látják ezekben a sörökben.
Ez a németalföldi sörtípus a trappista rend kolostorainak falai között született meg, még a középkorban, tehát igen régi hagyományról van szó. Az ókori sörkultúra sajnos gyakorlatilag köddé vált a történelemben, ám a középkori hagyomány, melyet a germánok, szlávok teremtettek meg – ha nem is viszontagságok nélkül – fenn maradt. Ennek első írásbeli emlékét a Karoling-kori kolostorok jelentik. A középkori sörfőzés kezdetei a svájci St. Gallenhez köthetők.
A több évszázados hagyomány igazi kuriózuma a trappista szerzetesek söre. Ezeket a söröket valójában a böjtölés idejére találták ki maguknak, a folyadékbevitelt ugyanis még a böjt sem tiltotta. Az energiagazdag ital elviselhetővé tette számukra a Húsvétot megelőző heteket. A trappisták egyébiránt a ciszterciek rendjéből váltak ki, és bár a francia forradalom idején lerombolták kolostoraikat, az ősi receptek azért megmenekültek. Ezek alapján indult újra a sörfőzés abban a 7 kolostorban, melyeket később helyreállítottak. A mintegy száz éves interregnum alatt tehát lappangott a sörfőzés trappista tudománya, ám az ezernyolcszázas évek végén újra nekiláttak a malátázásnak.
Csatlakozz
Tetszett a cikkünk? Iratkozz fel hírlevelünkre!
feliratkozásos form
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
