Termőföldre és hitelre van szükség

Amennyiben arra a kérdésre keressük a választ, hogy hazánk milyen helyzetben van a termőföld ellátottságot, vagy másként az élelmiszer-termelő bázist tekintve, akkor kicsit megnyugodhatunk: az Európai Unió országai rangsorában Nagy-Britanniát követően 63 százalékkal a második-harmadik helyen állunk Dániával karöltve, ami az ország területéhez mért mezőgazdasági területet illeti (még akkor is, ha 10 év alatt a szőlőterületek nagysága drasztikusan, majd’ a felére csökkent – a szerk.) Nevezetesen a 9,3 millió hektár 28 százaléka szántó, 11 százaléka gyep, 1-1 százaléka kert, szőlő és gyümölcsös és halastó. Ezen felül bő 23 százaléka erdő és nádas, s csupán 16 százaléka a művelés alól kivont terület – írja a Szabadföld. (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

 

A mezőgazdaság tehát jó adottsággal bír, már ami a termőfelületet illeti. A vásárlói oldal szintén adott. A világ fejlettebbik, azaz fizetőképesebb harmada közeli piacokat biztosít. Ami az éghajlatot illeni megint szerencsénk van, hiszen egy átmeneti övben élünk, ahol a kukorica és szőlő még igen jól megél, de a hidegebb klímát kedvelő növényeknek is kedvez. Az élelmiszer-termelés másik fontos alapeleme a víz: nos, általában ebből is van elég a Kárpát-medencében, de a mostanihoz hasonló aszályos, illetve az egy évvel ezelőtti belvizes időszakokban derül ki, mennyire fontos lenne rendezni „vízügyeinket”. Annál is inkább, mert a klímaváltozás várható kedvezőtlen hatásai miatt egyre sűrűbben fordulhatnak elő hasonló kilengések az éves csapadékeloszlást illetően. Ez óriási, költséges feladat, de például a területek meliorációjának ismételt – hiszen a nyolcvanas években igen nagy területeket már kezeltek így – elvégzése alapfeladatunk.

Termőföldünk tehát van elég, de stratégiai kérdés, hogy kinek a tulajdonában van. 1994 óta élő törvény szerint csak magánszemély birtokolhat – maximum 300 hektárt – földet, döntően magyar állampolgár, illetve olyan uniós személy, aki megfelel a szigorú feltételeknek. Társaságok, jogi személyek, nem itt élő és mezőgazdálkodó külföldi magánszemélyek nem vehetnek, tulajdonolhatnak termőföldet. Ezt a szabályozást Magyarország 2014. május 1-jéig fenntarthatja, azt követően elméletileg ki kell nyitnia piacát a külföld és a társasági befektetők előtt is. Elméletileg, mert a gyakorlatban várhatóan a szigorúbb európai szabályozási példákat fogjuk követni és olyan feltételeket alakítunk ki, amelyek jószerivel kizárják a tömeges külföldi vásárlásokat.

S rá is fér az előbb említett védelem a magyar földre, mert túl olcsó. Főként a nyugati árakhoz, melyek 3-10-szer nagyobbak, mint a hazaiak. Még akkor is így van ez, ha az utóbbi húsz évben az árak látványosan emelkedtek, s az OTP Bank Nyrt. által készített földértéktár adatai szerint az átlagos termőföld ára 2010 első negyedében hektáronként meghaladta a 430 ezer forintot, míg 2003-ban ez 300 ezer forint volt. Az átlagos évenkénti változás mértéke 2003 és 2009 között 5,4% árnövekedést. A sokat emlegetett gazdasági válság hatása nem látszik a földárakon és a piacon sem, sőt, az árak tovább emelkedtek 2011-ben is. 2007-2010 között a termőföld ára csaknem 17 százalékkal nőttek, ugyanebben az időszakban a lakásárak 10,4 százalékkal estek.

Mi következik ebből? Az, hogy a föld nem csak az egyik legértékállóbb befektetés, hanem biztonságosan hozamot is ad. Egyrészt ha műveljük, akkor a terményen, kapcsolódó támogatásokon keresztül, ha bérbe adjuk, az évente kapott bérleti díj kapcsán.