Román borok a láthatáron

A román borok ugyan óriási helyzeti hátrányból indultak néhány éve, ám hasonlóan a gazdaság egészéhez, egyáltalán nem megalapozatlan ma már az a vélemény – olvashatjuk az Origo internetes oldal cikkében – hogy hatalmas iramban fognak elhúzni a magyarországiak mellett a közeljövőben – legalábbis a gazdasági hatékonyságot tekintve.

Az ország történelmi-gazdasági felosztása a borászatra is alkalmazható: az egykor Magyarországhoz tartozó, és fejlett borászati tradíciókkal rendelkező Erdély erősen eltér a Kárpátokon túli területektől, ahol a borászkodás elsősorban a megfelelő éghajlati adottságok miatt kezdődött, jóval később. A Ménesi borvidéken 55 hektáron működő Wine Princess, azaz Balla Géza borait az ezredforduló óta ismeri az anyaországi közönség, azok színvonala olyan magas, hogy a hungarikumnak minősülő kadarka szőlőfajta magyarországi reneszánszában is nagy szerep jutott az erdélyi borásznak.

A jövő is hasonlónak tűnik: Erdélyben a kadarkának, és a hagyományos, terroir alapú borászkodásnak van esélye arra, hogy versenyképes legyen, míg Brassótól délre haladva egészen a Duna-deltáig az újvilági típusú nagybirtokok épülnek, szintén világszínvonalú, ám modern termékek előállítását célozva meg.

Hiába vannak meglehetősen jó fekvésű területek Romániában, a borászat legnagyobb része ma még a kommunizmus tömegtermelésének bélyegeit hordozza. Ennek legfőbb oka az üzleti kockázat miatt az ágazat alacsony tőkevonzó képessége, de a technológia magyarországihoz képest elmaradott volta is erősen hozzájárult ahhoz, hogy sokáig ritka volt a jó román bor. Csak az utóbbi időben figyelhető meg a külföldi tőke beáramlása, ám annak tempója igen gyors: az olasz, francia, angol, és amerikai üzletemberek hisznek abban, hogy a közép-európai országban érdemes modern borászati vállalkozásokat létesíteni.

Egy komolyabb pincészet létrehozatala komoly befektetést igényel, bárhol épüljön is a világon. A kor elvárásainak megfelelő borok készítéséhez elkerülhetetlen a tiszta és szakszerű pincetechnikát garantáló berendezések megvásárlása, aminek költsége forintban kifejezve akár a milliárdos nagyságrendet is elérheti. A technológiai és szaktudásbeli hátrány ledolgozása azonban nem tarthat már sokáig. Előbb-utóbb ugyanis – például a hagyományosan jó kapcsolatnak számító Franciaországban – ki fognak képezni egy olyan román borászréteget, amely már képesek lesz használni a világszínvonalú berendezéseket.

Magyarországról a tokaji Gróf Degenfeld Szőlőbirtok és Pincészet tart a legelőrébb az erdélyi birtoképítésben. Jövőre kezdik el 60-70 hektáros területük telepítését – tudta meg az origo Prácser Miklós birtokigazgatótól. A cél egy vörösboros birtok létrehozása, hiszen Tokajban csak fehérszőlő-fajtákat lehet telepíteni. A vásárlás előtt megvizsgálták a lehetőségeket, és azt látták, hogy a ménesi borvidék ökológiai viszonyai nem rosszabbak Villányénál, az árak pedig összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak voltak.

Az azóta eltelt 3-4 év alatt emelkedtek ugyan a minőségi szőlőtermesztésre alkalmas területek árai, ám az árszint még mindig jóval alacsonyabb a villányinál: míg a ménesi borvidéken egy hektár parlag 1 millió forintba kerül, addig Villányban lassan ennek tízszeresét is eléri az ár. Erdélyben főként olaszok és néhány francia vásárolt területet az elmúlt években, és ez a kereslet felhajtja a földárakat.

A hazai vinotékák polcain szinte csak Balla Géza pincészetéből származó romániai bort találunk, aminek fő oka, hogy mind az erdélyi, mind a Kárpátokon túli minőségi borok a nyugat-európai tulajdonban lévő pincészetekből kerülnek ki, és nem jutnak el a magyar piacra. Az utóbbi területről a DaVino borai képviselik a csúcsminőséget, igen borsos áron.

A román borok hazai kereskedelmével elsősorban a Vinternational Kft. foglalkozik. A magyar borok exportjával is foglalkozó a cég kereskedelmi igazgatója, Gali Ferenc érdeklődésünkre elsőként a Magyarországénál kétszer nagyobb szőlőterületben és a klimatikus adottságokban rejlő lehetőségeket emelte ki. Véleménye szerint a külföldi tőke okkal lát lehetőséget Romániában, ami a globális felmelegedés miatt még inkább indokolttá válhat: a chileiek is jelen vannak már, talán előre gondolkodnak.

A fejlődésre a legjobb példa az angol tulajdonban lévő Halewood borászat, amely az 1100 hektárról felvásárolt szőlőt 7 pincészetben dolgozza fel országszerte. Borait 45 országba exportálja, ami azt jelenti, hogy azok ár-érték arányban igen versenyképesnek nevezhetők. A profizmus nem hagy kívánni valót, az italkereskedelemmel foglalkozó tulajdonos nagy figyelmet fordított a terület, a eltelepített klónok és a szakembergárda kiválasztására.

A kereskedő szerint Románia a borászatban is sikerre van ítélve, és előrejelzése szerint a moldáv és bolgár borok érkezésére is számíthatunk pár éven belül. A siker már csak azért sem maradhat el, mert a román állam – a bolgárhoz hasonlóan, és a magyarral ellentétben – nagyon komoly összegeket költ el az ország borainak népszerűsítésére.