Még mindig megvan a jelentős árkülönbség a bordói fajták borai és a kékfrankosok között a boltok polcain és a borászatoknál is, miközben a kékfrankos az évjárati hatásoktól függetlenül tud kimagasló minőségű bort adni – mondta lapunknak ifj. Heimann Zoltán. Szerinte a fajta a házasításokhoz is hozzáad némi könnyítést és eleganciát, és bár felértékelődött az elmúlt 5 évben, sokan még mindig nem kezelik a helyén.
Alapborként a merlotból 2550 Ft. egy palack, a kékfrankosból pedig csak 1850, pedig nagyjából ugyanarról a kategóriáról van szó – példálózott a saját áraikkal. Elmondta, hogy a drága, magas minőségű kékfrankos még mindig csak kialakulóban van Magyarországon. A 2000 évek elején még mindenki azt gondolta, hogy attól lesz egy bor nagy, hogyha barrique hordóban iskolázzák, hosszú érleléssel, lehetőleg túlérett szőlőből, kicsit magasabb alkohollal. Ám a kékfrankossal ez nem igazán működött, hiszen túléretten elveszti a szépségeit.
Heimann Zoli a szekszárdi borászat Kékfrankos Alte Reben boráról elmondta, hogy ezzel a tétellel kapcsolatban alapüzenet az öreg tőkékről szüretelt szőlő. Egy ilyen ültetvényünk van, 1969-es telepítésű és a Baranyavölgyben található – mondta. Külön szüreteljük az öreg tőkéket, és külön is kezeljük, mert úgy gondoljuk, hogy a róluk származó bornak van egy olyan selymessége, sokszínűsége, ami különösen izgalmassá teszi.
A bort betonkádban erjesztették és három darab 10 hektós, valamint egy 500 literes új hordóban érlelték. Inkább az alap frissesség megtartása volt a cél, és az öreg tőkék hangsúlyozása, hosszú érleléssel, nem pedig a vastagság. Könnyedségével a magas minőségű kékfrankos stílusgyakorlatának szánjuk, melyben az elegancia és a gyümölcs dominál. Azt tapasztaljuk, hogy a piac is fordul a könnyedség, elegancia és tisztaság felé, nekünk ebben ez a zászlóvivő borunk – tette hozzá.
Szekszárdi túránk alkalmával a Vinoport írt egy csomót a Heimann birtokról – azt itt tudod elolvasni.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
