A házilag készített szörpök éttermi megjelenése az évekkel ezelőtt elindult magyar “gasztro-forradalom” egyik formai jegye volt. Egyfajta szimbólum és garancia is egyben. A frissen készített, ötletes szörpök kezdetben még a haladás jelképei voltak. “Szörp is van? Tényleg? Nagyszerű!” – bólogattunk elégedetten összenézve, és a beavatottak magabiztosságával tudtuk egyből, hogy a forradalom által megszentelt helyen vagyunk. Szörpöt inni akkoriban, egyfajta megkülönböztető, szabadkőműves-féle jelkép is volt egyben. Ez volt a szörpök első, tiszta és forradalmi időszaka – írja Csíki Sándor a Food & Wine-on.
Ám az első vonalba tartozó, komoly és elkötelezett szörpkészítőket hamarosan követték az epigonok. Ők ebből a világból már csak annyit láttak meg, hogy a szörp jelkép, és részesülni is akartak a jelkép spirituális és vendégvonzó erejéből. A frissesség, szezonalitás és harmónia eszméje egyre csak halványult, s bár vele együtt a szörpök minősége is romlott.
De a történetnek még koránt sincs vége! Így folytatódik.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
