Furmintot a világnak?

Több érv is szól amellett, hogy egy ilyen esemény jelentős érdeklődésre tartson számot. Izgalmas mustrának ígérkezik egy Furmint kóstolás a szakmának és az érdeklődő borfogyasztóknak egyaránt.

A 2008-as Európai Uniós borpiaci reform óta a fajtaborok számára is tágabb piaci lehetőségek nyíltak. Korábban egy tájegység neve nélkül sem a szőlőfajtát, sem pedig az évjáratot nem lehetett egy borra ráírni. Ma már nincs ilyen különbség. Például a Chardonnay fajta a földrajzi név feltűntetése nélkül is ráírható a címkére. Ezzel a lehetőséggel elsősorban azokra a tengerentúli nagy márkák piaci sikereire kívántak európai választ adni, amelyek ellepik az európai borpiacot. Kell, hogy így legyen ez a Furmintnál is? Sokak számára vetődhet fel a kérdés, hogy a Furmint szőlőfajtát kell-e bármilyen földrajzi területhez kötni, vagy sem. A választ egyelőre a jogszabályok helyettünk is megválaszolják: Furmint fajtanév csak oltalom alatt álló eredetmegjelölés (védett eredetű bor), vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzés (tájbor) címkéjén tűntethető fel. A fajta nevével ezért csak egy borvidék nevével együtt találkozhatunk a borospalackok címkéjén. Ilyen korlátozást egyébként csak kevés fajta esetében említenek a jogszabályok.

 

Jogosnak tűnik az a kérdés is, hogy mely borvidékek nevével együtt találkozhasson a fogyasztó a fajtanévvel. Ebben a jogszabályok már megengedőek, elvben az ország összes borvidékéről lehet a fajtanévvel bort forgalomba hozni. Gyakorlatban azonban 3100 hektár Furmint ültetvényről beszélünk, amelyről 70-72 ezer hektoliter bor kerül forgalomba. Ez a mennyiség piaci szempontból értelmezhető mennyiségben két borvidékről kerül a polcokra, a Tokaji és a Somlói borvidékről.  

A szőlőfajta bora magas savtartalmú, gyakran magas alkoholtartalmú. Illatában megnyerően gyümölcsös, határozott fajtakarakterrel rendelkezik. Jó szőlészeti munka, és körültekintően megválasztott termőhely esetén ízben elegáns, nagytestű, hosszú lecsengésű bort ad, kifejezetten feszes savszerkezettel. A fajta karakteres termőhelyi tulajdonságok (vulkáni talajok) mellett is képes jellegzetességét megtartani. Mivel a termőhelyi adottságokat tisztán és erőteljesen képes megjeleníteni, ezért az igényes borászatok kezében kedvelt fajta. A szakértők joggal helyezik a Rajnai rizling és a Chardonnay fajták minőségi szintjére.

A Furmint fajta az előző két világfajtával ellentétben jellegzetesen Kárpát-medencei fajtának tekinthető, ezért ismertsége a világpiacon szerény. Leginkább Magyarországon elterjedt, de a körülöttünk található országokban is megtalálható, igaz más névvel. A világfajtákhoz képest – más helyi szőlőfajtához hasonlóan – néhány hátrányos termesztési tulajdonsággal is rendelkezik, mint a késői érés és a rothadásra fogékonyság. Ezek a tulajdonságok jó cukorgyűjtő képessége mellett a Tokaji borvidéken előnynek számítanak, ha a borkülönlegességek készítéséről van szó (aszú, szamorodni), vagy éppen késői szüretről beszélünk. Abban az esetben azonban, ha száraz bor elkészítése a cél, ezek bizony hátránynak számítanak.

Elhivatott borászok az új évezred eleje óta keresik azokat a termőhelyeket és fajtaváltozatokat (klónokat), amelyek alkalmasak lesznek majd arra, hogy a száraz Furmintot a nagy világfajtákkal együtt emlegessék külföldön is. A nemzetközi gourmet világban ehhez nem is fűződik semmilyen kétség. Az úton elindultunk, ha tart ez a jó lendület, akkor lesz mivel újra a világ borértőinek tekintetét Magyarország felé fordítani.