Ötven éve, 1966. július 3-án halt meg Rákóczi János cukrász és mesterszakács, a Rákóczi-túrós és a Rákóczi-rostélyos kitalálója.
A magyar közvéleményben számos tévhit él egyes sütemények elnevezésével kapcsolatban. Ezek közé tartozik például a somlói galuska, amely nevét nem a Somló hegyről kapta, mint azt sokan feltételezik, hanem a Fót közelében fekvő Somlyó dombról, amelynek lábánál élt megalkotója, Gollerits Károly. A dobostorta elnevezésnek sincs köze e fenséges csemege ropogósan kemény, dobolásra ingerlő tetejéhez, annál inkább első készítőjéhez, Dobos C. József cukrászmesterhez. A Rákóczi-túrósról is sokan gondolják, hogy történelmi idők tanújaként, II. Rákóczi Ferenc fejedelem legkedvesebb desszertje volt. Holott e finomság a 20. század találmánya, megalkotása Rákóczi János cukrász és mesterszakács nevéhez fűződik.
Rákóczi nem fejedelmi családban született, szerény körülmények között látta meg a napvilágot egy Dombóvár melletti uradalmi tanyán, Felsőleperden 1897. szeptember 25-én. Elemi iskoláit Székesfehérvárott végezte, majd 1912-ben Pestre került, a Mágnás Kaszinóban lett szakácstanonc. Az első világháború idején, 1916-tól katonai szolgálatát töltötte, majd 1920-ban visszatért a konyha világába. A Nemzeti Kaszinóban a neves mesterszakács, Kedvessy Nándor keze alatt dolgozott másodszakácsként. Néhány év után Horváth Nándor belvárosi „buffet-jébe” (HÁEN Konyha) került, ahol már első szakácsként tevékenykedett. 1924-ben a konyhaművészet fővárosában, Párizsban dolgozott és tanult a legendás séf, Georges Auguste Escoffier irányítása alatt a Larue Étteremben. Hazatérése után a HÁEN Konyha konyhafőnöke lett, 1930-tól a lillafüredi Palota Szálló, 1933-tól a budapesti Gellért Szálló, majd 1953-tól 1961-es nyugdíjazásáig a Duna Szálló konyhafőnökeként dolgozott.
Pályafutása során számos szakácsművészeti kiállításon vett részt, 1933-ban Bécsben, 1936-ban Berlinben, két ízben pedig Frankfurt am Mainban szerzett aranyérmet. Emellett nagy sikerrel szerepelt különböző gasztronómiai bemutatókon Londonban, Münchenben és Bonnban. A konyha minden ágában széles körű tudással rendelkezett, mestere volt a hideg-meleg konyhának, valamint a tésztáknak. Páratlan érzékkel és képzelőerővel elegyítette a magyar és a francia konyha ízeit, fogásait. Híres volt arról, hogy minden kiállításra, bemutatóra nagyon alaposan felkészült, tálait előre megtervezte, lepróbálta, az egyes technológiai mozzanatokat céltudatosan begyakorolta. Meghívott szakácsként szerepelt 1954-ben a londoni olimpiai csarnokban rendezett nemzetközi szakácsművészeti bemutatón és élelmiszer-kiállításon, ahol kóstolót és televíziós műsort is készítettek vele.
Pályájának egyik csúcspontja az 1958. évi brüsszeli világkiállítás volt, ahol ő irányította a magyar szakácscsapatot. Az Atomium emlékmű közelében felépített magyar pavilon ötszáz fős étterme és bárja a világkiállítás kétszáz napja alatt telt házzal üzemelt, és elnyerte a Grand Prix-t is. Budapestről repülőgép szállította Brüsszelbe a nyersanyagok egy részét, a szalonnát, libamájat, túrót és a halat. A vendégek körében a paprikás csirke volt a legkapósabb étel, de mázsaszám fogyott a borjúpörkölt, az erdélyi fatányéros, a lecsós szelet, a roston sült balatoni süllő és a rétes is.
Nyugdíjba vonulása után a fakanalat tollra cserélte fel, és több mint öt évtizedes pályafutásának tapasztalatait összegezve megírta a Konyhaművészet című könyvét, amely 1964-ben jelent meg. A neves cukrász és mesterszakács 1966. július 3-án hunyt el Budapesten.
Rákóczi János Brüsszelben mutatta be a nevét viselő, a magyar cukrászat legjobb hagyományaihoz visszanyúló túrós süteményét, amelynek receptjét már a harmincas évek közepén megalkotta. A népszerű túrós lepényt úgy dolgozta át, hogy tészta helyett keményre vert, cukrozott tojáshab került a rögös túró tetejére, „megbolondítva” egy kis baracklekvárral. A Rákóczi-túrósnak ma már számtalan változatát árusítják, bár a gasztrotudósok szerint ezek csak gyenge utánzatok, nem sok közük van az eredeti recepthez. Például többnyire linzertésztát használnak alapnak, holott Rákóczi süteményében még vaj sincsen, a zsiradékot a tejföl képviseli.
A húsimádók szívébe is belopta magát, a nevét viselő Rákóczi-rostélyos jófajta hátszínből készül, a magyar konyha elmaradhatatlan kellékeivel, paprikával, hagymával, szalonnával és gombával.
(MTI)
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
