A sajtfüggőség igenis létezik!

A sajtot mindenki imádja. Ki a friss, fűszerezett sajtokat, ki az érleltebbeket, van, aki a zsírosakat, sokan a nemespenésszel érőket, vagy a füstölteket. A sajt része rengeteg ételünknek, ha belegondolsz, szinte mindig eszünk sajtot valamilyen formában. Pedig egy új tanulmány szerint a sajtfüggőség létező fogalom.

 

A kutatást az amerikai National Library of Medicine végezte, azt vizsgálva, hogy bizonyos élelmiszerek miért addiktívabbak, mint mások.

 

A kutatók körülbelül 500 embernél azonosítottak addiktív élelmiszereket a Yale élelmiszer-függőségi skála alapján, amit az ételfüggőség mérésére hoztak létre.

Az élen – nem meglepő módon – a pizza végzett. Ám ennek nem csak az az oka, hogy az alapvető élelmiszerek csoportjába tartozik, hanem az a rengeteg sajt is, ami rajta van. A tanulmány szerint bizonyos ételek ugyanis a feldolgozási módjuk miatt addiktívak. Eszerint a zsírosabb és jobban feldolgozott élelmiszereket jobban összefüggésbe lehet hozni az addiktív táplálkozási móddal.

 

A sajt különösen függőséget okozó élelmiszernek számít, ennek oka, hogy tartalmaz egy olyan összetevőt, melyet kazeinnek hívnak, ez a fehérje minden tejtermékben megtalálható. Az emésztés során a kazein egy kazomorfin nevű anyaggá, egy ópiáttá bomlik fel a szervezetben, melynek hatása a morfiuméhoz hasonló: nyugtat és ellazít, valamint kicsit tompítja is az érzékeinket. És mivel a sajt feldolgozás után kerül a tányérunkra, a kazomorfin még jobban koncentrálódik benne.

 

 

A dietetikusok szerint a kazomorfinok aktiválják a dopamin-receptorokat, ezek váltják ki a függőséget. Ám fontos megjegyezni, hogy a sajtfüggőséggel foglalkozó tanulmányra reagálva egyre több olyan írás jelenik meg a nemzetközi sajtóban, amelyek szerint a kazomorfin hatása a National Library of Medicine tanulmányában erősen eltúlzott. Léteznek olyan kutatások is, amelyek eredménye szerint az opioid-szerű hatások csak akkor jelentkezhetnek, ha a kazomorfint közvetlenül juttatják az agyba, így tejtermékek fogyasztásakor nem.