Vöröset vagy fehéret?

Aki kicsit is elkezd érdeklődni a borok iránt, rögtön rájön – és talán ez az első, és alapvető kritika amit egy borbaráti társaságban megfogalmaznak: ez a hozzánemértők tipikus kérdése. Legrondább, mikor étteremben hangzik el, felszolgáló szájából. Rögtön megmutatja, hogy mennyit ért a borokhoz. Sajnos, ilyenkor tudnunk kell, hogy tőle nem várhatunk segítséget. Nemhogy az étel mellé nem fog tudni bort ajánlani nekünk, de ha csak színéről tudja megkülönböztetni a borokat – mint egy óvodás -, jobb ha a magunk kezébe vesszük a választást és elkérjük az itallapot. Már ha rendelkeznek vele, mert a hely borkultúrális szempontból ezek után nem sok jóval kecsegtet. Persze előfordulhat, hogy kellemes meglepetés ér minket, és valójában szép borválasztékkal rendelkeznek, csupán a minket kiszolgálók nem állnak a helyzet magaslatán. Ez a hazai vendéglátásban még ma is gyakori – ám ez még a jobbik eset, hiszen a segítőkészség és kedvesség sem magától értetődő. Hát, igen: a stílus maga az ember…. akarom mondani a felszolgáló. Ugyanakkor egyre több pozitív példa is akad.

Legutóbb Bükön jártam egy wellness hotelben, melynek éttermében nem csak a borválaszték volt korrekt – de a felszolgáló szépen, szisztematikusan felsorolta az összes lehetséges fajtát, palackozottat és folyóbort is, így módom volt eltervezni magamban egy borsort, amit később végigkóstoltam. Ez ugye más, mint mikor azt kell eldöntenünk: vöröset vagy fehéret – majd kihozzák nekünk a kívánt színű bort. Remek ötlet, hogy ebben az étteremben a legközelebbi borvidékről, a soproniról folyóbort is szereznek be Taschnertől! Minek növelni a bor árát felesleges palackozással, ha nem muszáj?

Egy étterem borválasztékának nagyságától nem kell megijednie még egy kezdő borkedvelőnek sem, inkább örülni kell neki – és javaslom a szisztematikus borkóstolást! Ha elhatároztuk, hogy megiszunk egy palackal, akkor sem kell rögtön kikérni egy üveg bort, mert könnyen kiderülhet, hogy nem is annyira ízlik. Mennyivel nagyszerűbb végigkóstolni a ház borait a száraz fehérborok – önmagában is oly sokszínű – univerzumán át a könnyebb majd testesebb vörösökig, hogy esetleg egy késői szüretelésű „nektárt”, hogy ne mondjam: aszút is megkóstoljunk a borsor végén.

No, ehhez kell igazán partnerre lelnie a borkedvelőnek a vendéglátókban. Hiszen egy étteremben elvileg vendégül látnak minket – és hogyan bánik egy házigazda a vendégével? Lesi minden kívánságát. Igen, én ezért megyek étterembe – illetve épp ezért nem megyek többet oda, ahol ezt nem érzem. De ugyan kinek nincsenek rossz tapasztalatai – és itt még nem is a borkínálatról beszélek… Mégis keresni kell, és meg lehet találni azokat a helyeket ahol a borkedvelő minden szempontból jól érezheti magát, és belefeledkezhet az élménybe. Akkor aztán otthon érezheti magát, és azt mondhatja: ez az igazán emberhez méltó élet!