Interjú Szabó Zoltán Attilával 1. rész
Elsőként tisztázzuk: mire kell gondolunk a lap elnevezését hallva?
A Nyugat Most ugyanazokat az értékeket képviseli, mint elődei: az 1908-tól 33 éven át létező legendás folyóirat, illetve az először 2010. október 23-án megjelent, s a jelenkori olvasók szimpátiáját hamar elnyert Nyugat Ma.
Mi köze van egy szépirodalmi lapnak a borok világához?
Korábban a VinCE-n, most pedig a VinAgora Borgálán is jelen voltunk, ahol azt tapasztaltuk, hogy a borászok értik annak üzenetét, hogy nemes borok fogyasztása összekapcsolódhat a minőségi irodalommal. A borászok társadalma a kezdetektől nyitott felénk, ezért sem véletlen, hogy a Nyugat Most fővédnöke Konyári János, aki elődünknek, a Nyugat Mának is velem együtt volt társalapítója. Ezen kapcsolat miatt gondolta úgy a Nyugat Most Kiadó ügyvezetője, Hajdu Balázs József, hogy a nyertes borászokat egy negyedéves előfizetéssel ajándékozza meg.
Ezen túllépve a VinAgora Borgálán még az volt feltűnő, hogy a nagyközönség számára is pozitív üzenetet jelentett, hogy 2012-ben lehet irodalmat kapni a bor mellé. Az alatt az idő alatt, amíg a nemzetközi borverseny díjátadásának helyszínéről egy lépcsőn átértünk a kóstolóterembe, többen előfizették a lapot.
Milyen borhoz közeli rendezvényen várható a feltűnésetek a jövőben?
A Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán, a Szoborparkban és a Vylyan teraszon megrendezésre kerülő ötödik Ördögkatlan fesztiválon is ott leszünk. Az augusztus 1-5. közötti programsorozat részletei még nem kerültek egyeztetésre; mi várhatóan egy irodalmi délutánt tartunk majd versfelolvasásokkal.
Láthatóan összekapcsolódik általatok a bor és gasztronómia, valamint az irodalom világa. Magától értetődő ez?
Az elmúlt két év egyik fontos üzenete volt, hogy az irodalomnak újra természetes közege a borospince, a kávé- és teaház és a többi gasztronómiai szentély. Korábban a Nyugat Ma, jelenleg pedig a Nyugat Most hirdeti, hogy az olyan közösségi terek, amelyek korábban inkább csak az üzletről szóltak, mára befogadják a kultúrát és az irodalmat, többpólusúvá téve működésüket, hangulatukat.
Ennek jó példája a Budán működő Hadik Kávéház és a pesti Café Dorottya, amelyek a Nyugat Most nyilvános szerkesztőségeiként is működnek. Ezeken a helyeken nem csak a magazin érhető el: gyakran mi is megfordulunk ott, könnyű beszédbe elegyedni az alkotókkal fogadóóráink alkalmával. Ez fontos nekünk, szeretnénk újraélni, újra belakni Karinthy elveszettnek hitt világát.
Megfelelő közeg egy kávéház vagy egy pince egy költő számára?
Ezzel kapcsolatban arra szoktam felhívni a figyelmet, hogy létezik egy furcsa gondolkodásmód Magyarországon: a szépirodalommal foglalkozókat sokan hajlamosak búsuló művészként elképzelni, olyannak, aki füstös kocsmákban váltja meg a világot, majd másnapra mindent elfelejt.
Ezzel a hozzáállással mi nem azonosulunk. Persze a jelenkor negatív társadalmi folyamatairól markáns véleményünk van, és ennek hangot is adunk a lapban, ez mégsem jelenti azt, hogy a szerzőgárda deprimált, életidegen entellektüelekből állna, akik a siránkozásban élnék ki magukat. Szeretünk jót enni és inni, el tudjuk engedni magunkat, egymás között gyakran beszélgetünk a fociról, szóval élvezzük az életet.
Cikkünket holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Bor és irodalom: gyakran idézett kettős. Hiszen a borok olykor lírai világában elő szokott fordulni, hogy valaki szépirodalmi műveket idéz egy borkóstoló közben, egy palack hátcímkéjén, vagy akár egy fantázianév formájában. A borvilág tagjaként több példát látunk a másik világba való átkacsintásra, most azonban fordítunk a kérdésen, amikor a Nyugat Most folyóirat főszerkesztőjével, Szabó Zoltán Attilával arról beszélgetünk, hogy mi köze a bornak az irodalomhoz.
