második rész
Az előző részben leírtak alapján tanulmányoztuk a Narancsborok hazai megjelenését, jövőjét és gasztronómiában betöltött szerepét. Felkeltette az érdeklődésünket, hogy a fehérborok héjonerjesztése terén mennyire követjük Magyarországon az új gasztronómiai trendeket, vannak-e borászataink, akik készítenek Narancsborokat és milyen a fogadtatásuk a hazai vendéglátásban.
Munkánk során arra törekedtünk, hogy feltérképezzük Magyarországon ennek a technológiánaka követőit és összegyűjtsük, hogy milyen jellemzőkkel rendelkeznek a hazánkban készített Narancsborok.
A borkészítők körében végzett strukturált adatgyűjtésünk során információs adatlapot állítottunk össze az alábbi kérdésekkel:1. A kitöltő foglalkozása 2. Hazánk melyik borvidékén dolgozik? 3.Mikor hallott először a narancsbor készítési eljárásról? 4.Mikor készített először narancsbort? 5.Milyen szőlőfajtát használt a készítéshez? 6.Milyen edényzetben történt a héjonerjesztés? 7.Mennyi volt a héjonerjesztés időtartama? 8.Milyen kémiai és fizikai stabilizálási eljárást alkalmazott? 9.Van-e már kereskedelmi forgalomban saját narancsbor tétele? 10.Milyen értékesítési csatornát választott? 11.Véleménye szerint van-e létjogosultsága ezeknek a boroknak a magyar gasztronómiában? 12.Milyen sajátosságai vannak ezeknek a boroknak, amelyek megkülönböztető jegyek lehetnek más készítési eljárás jellegzetességeitől? 13.Milyen ételek mellé ajánlaná fogyasztását?
Borvidékenként az alábbi pincészetekkel sikerült a kapcsolatot felvenni:
Tokaji Borvidék
Demeter Zoltán Pincészete
Pannon Tokaj Pincészet
Tokajbor-Bene Pincészet (saját)
Mátrai Borvidék
Losonci Bálint Pincészete
Egri Borvidék
Tarjányi Pincészet
Bükki Borvidék
Sándor Zsolt Pincészete
Bencze István Pincészete
Balatonfüred-Csopaki Borvidék
Pálffy Szőlőbirtok és Pince
Káli Balázs
Pannonhalmi Borvidék
Pannonhalmi Apátsági Pincészet
Soproni Borvidék
Franz Weninger Pincészete
A narancsborral való első találkozásról a válaszadók közül négyen úgy nyilatkoztak, hogy új borkészítési stílust kerestek, voltak, akik tanulmányaik során találkoztak vele, öten viszont az egyebet jelölték meg. A készítés kezdetére többségében 2015-re tehető.
A készítéshez változatos a fajtahasználat: Hárslevelű, Cserszegi Fűszeres, Szürkebarát, Chardonnay, Pinot Blanc, Zenit, Olaszrizling, Furmint, Pinot Gris, Olaszrizling, Zöldveltelini, Müller Thurgau, Piros Bakator, Tramini és Juhfark szőlőfajták szerepelnek.
Az erjesztés folyamatát amfórában, spin-hordóban, az ún. cementtojásban vagy savállóacél tartályban végezik, amely 2-4 hetet vesz általában igénybe.
A kémiai és fizikai stabilizálási eljárásokat tekintve minden készítő minimális kénessavas kezelést alkalmaz, többségben szűretlenül palackozzák a boraikat, a palackozást megelőzően minimális stabilizálási eljárás történik.
Az értékesítési csatornák tekintetében a helyben kóstolás és az étteremnek való értékesítések vezetnek, fontos szerepet töltenek be a borértékesítő hálózatok. A narancsboroknak 100%-ban létjogosultságot látnak a magyar gasztronómiában.
A sajátosságokat, mint lehetséges pozícionálási tényezőket tekintve a legfontosabbnak
– a természetességet,
– a narancs színárnyalatot és az érzékszervi jellemzőket (narancshéj, vanília, pörkölt mag, mogyoró) emelték ki, valamint
– a borkészítési hagyományok újragondolásának és az alacsony kénszintnek relatíve kevesebb jelentőséget tulajdonítottak.
Az ételajánlásokhoz többféle lehetőséget kaptunk. Széles skálán mozog a narancsbor-étel párosíthatósága:
– grillezett zöldségágyon aszalt gyümölcsökkel töltött csirkemell, hal, kávés édességek, olyan ételekhez, mint az alacsonyabb tannintartalmú vörösborokat, tokaji borkörnyezetben a vörösbor alternatívájaként illeszthető egy ételsorba, tartalmas húsalapú levesek, kacsa, bárány, bármi kevés pörzsanyaggal, enyhe karammelizációval, esetleg nem túl domináns egzotikus fűszerezéssel, saláta mellé, valami könnyű zöldséges (akár pirított) étel mellé.
A Narancsborok profilanalízisének elkészítéséhez 10 bormintát gyűjtöttünk össze, több borvidékről.
A boros profilanalízisek nem a borok közötti különbség hangsúlyozására fókuszál, hanem az egyes tulajdonságok egyediségének vizsgálatára koncentrálnak, bár az egyes alapbor-fajták között látható eltérések tapasztalhatóak.
Összességében megállapítható, hogy a Narancsborok készítése egyre népszerűbbé válik a borászok körében, nemcsak új stílust keresnek, hanem követik a gasztronómiai trendeknek megfelelő készítési filozófiákat. A Narancsbor nagyobb érdeklődést és figyelmet generálhat egy pincészet borai iránt elsősorban azon fogyasztók körében, akik a pincészetet a vélt vagy valós dolgok alapján olyan termelők kategóriájába sorolják, akik a természet mechanizmusait korlátozzák vagy irányítják a termelés során. Végső soron így egy kritikus, de minőségi és fizetőképes fogyasztói tábor, mint potenciális új fogyasztói réteg megszólítása válik lehetővé. A Narancsborok megjelenése már a nevével és színével szenzációt keltett, mediterrán gyümölcsre asszociál a fogyasztó és mediterrán életérzésre, ami örömöt, bájt, jókedvet és nem utolsó sorban eleganciát, egyediséget hordoz. Fontos feladat, hogy ez az érdeklődés ne rövid távú divatként jelenjen meg, ezért erősíteni kell a bizalmat a termékkel szemben.
