A bellussera egy hagyományos művelési mód Veneto tartományban, amelyet az 1800-as években fedeztek fel a Bellussi testvérek Tezze di Piaveban (Treviso). Az egyedi rendszer kialakítására azért volt szükség, hogy a tőkék leküzdjék a peronoszpórát. A bellussera népszerűsége nőtt az ország északkeleti részén, de a modern időkben már szinte teljesen felváltották a gépi művelésre alkalmas rendszerek. Ez a folyamat jellemző volt a Prosecco vidékére is.
„Treviso régión kívül csak néhány ember ismeri a hagyományos művelési rendszert, de itt az ideje, hogy ez megváltozzon” – mondta el a The Drinks Businessnek Marco Pozzi, a Ca’ Di Rajo export menedzsere. „Része a régiónk borkészítési kultúrájának, de költséges a fenntartása, ezért más művelési rendszert választanak a termelők.”
A művelésmód megvalósítása során 4 méter magas, fa oszlopokat helyeznek el úgy, hogy azokat egy vas huzal sugárszerűen összekapcsolja. Minden oszlophoz négy szőlőtőke tartozik, amelyeket két és fél méter magasságig növesztenek a földtől. Ezt követően az állandó kordonkarokat átlósan alakítják ki úgy, hogy megőrizzék a sorközöket, és egy sugárirányú formát mintáznak.
A bellussera egy kulturális örökség, amelyet a Ca’ Di Rajo pincészet igyekszik megőrizni. Az ilyen módon művelt szőlőtőkék már 70 évesek, és mindazonáltal, hogy egyedinek számítanak látványos is.
„A fogyasztóknak meg kell érteniük, hogy a prosecco nem csak egy tömegtermék vagy egy könnyen iható bor, hanem magas minőségű és több figyelmet kell rá szentelni” – tette hozzá Marco Pozzi. „Hisszük, hogy a bor nemcsak önmagában egy termék, hanem jelképezi a mögötte álló történelmet és a belefektetett emberi munkát is. Szeretnénk, ha az emberek jobban megértenék a minőséget, ami a proseccoban rejlik.”
Az elmúlt 10-15 évben valóban nem a nagyon jó minőségű proseccocról hallottunk híreket, de a szakember úgy véli, végre elkezdték érdekelni az embereket a magasabb színvonalú termékek.
A bellussera művelési mód több szempontból is hatékony, hiszen a fürtöket több nap éri, valamint régen a gazdák a tőkék alatt más zöldségeket is meg tudtak termelni. Eredetileg a helyi kékszőlőnél alkalmazták a rendszert, de a későbbiekben túl költséges volt a művelése. A bellussera száz százalékban kézi munkaerőt igényel, de Pozzi állítása szerint így lehet a legjobb minőséget előállítani.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
