Ahol Roger Mór is megfordul

Bemutatkozik a Móri borvidék

Ez az a hely, ahol Roger Mór is megfordul naponta Miklós Csabi vezényletével, ez az a hely, amelynek egykori, latin neve a Maurus, és amelynek lakosai között számtalan sváb található, akik messzeföldön híresek rendszeretetükről, precizitásukról. Ez tükröződik is a városon, szinte mindenfelé a rendezettség és a takarosság a fő uralkodó jelleg.

Már akkor azt érezhetjük, hogy egy emberközeli városba érkeztünk, amikor áthaladunk a Mór táblánál és megpillantjuk a lovagló fiatalokat, az e sportágnak helyet adó wellness központtal együtt, a távolban a Vértes hegyvonulatával. Mindenfelé fák díszítik az utakat, amelyek színes lombkoronája ősszel kifejezetten üdítő látványként hat, nem is beszélve azokról a kis sváb házakról, amelyek között azt képzelhetjük: időutazáson vagyunk.

Ha az Öregprés Fogadóban szállunk meg, akkor ez az időutazás csak tovább folytatódik, hiszen rusztikus, múlt századbeli barokk és sváb berendezésű épületeik, lakószobáik a pihenést, az éjszakákat is egy 100-150 évvel korábbi hangulattal ruházzák fel. A több szárny egyik végében megbújó étteremben pedig sváb ételekkel, helyi borokkal kényeztetik a betérők gyomrát.

A laktató ebéd után induljunk a Fellner Jakab tervei alapján épült Lamberg-kastélyba egy sétára, ahol nem csak a városi könyvtár köteteit böngészhetjük végig, hanem az Ezerjó Pince-Galéria tárlata is segíthet egy kicsit mélyebben megismerni a helyi borászokat és tevékenységüket, illetve felkészülési lehetőség is ez egy-egy bortúra előtt. Ha még van kedvünk, tovább ballaghatunk a Szent István térre, és megnézhetjük a Kapucinus templomot.

Eztán sétáljunk például az Ezerjó utca felé, ahol már mintha az erdő irányába vettük volna utunkat, a fák között bújik meg Bozókyék pincekomplexuma, amivel szinte szemben találunk rá Miklós Csabira, de a Geszler Családi Pincéig sem kell sokat sétálni. Egyedül a Mórról nevét kapó Maurus Pincéig vezet hosszabb út, ahol viszont Csetvei Krisztinával karöltve egy, szinte misztikus, kedves világ tárul az utazó elé. Hintával, grillező terasszal, műemlékvédett fával, és a lábunk előtt elterülő város látképével fogad a táj.

Azonban a Móri borvidék nem csak ennyiből áll, hiszen hat település fogja közre Mórral együtt: Csókakő, Csákberény, Pusztavám, Söréd és Zámoly, amelyeken összesen 685 hektáron termesztenek szőlőt. A legtöbb tőke e vidék jellegzetes, szinte már ikonikus szőlőfajtáját hordozza: az ezerjót.

Tökéletes példáját figyelhetjük meg e helyen egy szőlőfajta és a természeti adottságok találkozásának. Ugyanis a Vértes déli-délnyugati hegylábainál terülnek el a szőlőültetvények, löszös, dolomitos, mészköves barna erdőtalajon növekedve. Elhelyezkedésük miatt szinte állandóan éri őket napfény, és mivel az átlagosnál hűvösebb a klíma, de enyhe a tél, sok a légmozgás, kifejezetten élvezik a fürtök e vidéket.

És természetesen nem csak az ezerjó termi meg évi nedűadagját, hanem tramini, leányka, szürkebarát, zöldveltelini, rizlingszilváni, no és chardonnay, rajnai rizling stb. Ebből is látszik, e vidék fehérborokkal lepi meg az ide érkezőt, akiket friss gyümölcsei, fehérvirágra emlékeztető illatkompozíciója, játékos fűszeressége repít a móri bárányfelhők fölé, ahol a Nap mindig süt.

Ennek a vidéknek a felfedezésére invitálunk mindenkit, aki szeretné jobban megismerni a Maurus, Csetvei, Geszler és Bozóky pincészeteket, és egy kis betekintést nyerni Miklós Csabi vidám szüreti világába. Továbbá egy izgalmas családi történetet is megismerhetünk az Öregprés Fogadó tulajdonosairól, azonban most folytassuk Mór felfedezését néhány kép segítségével!  

Lehet, hogy csak kevesen vannak, akik nem gondolnak bele, hogy Mór nem egy falu, hanem egy város. Sokszor falukhoz kötjük a borvidékek központjait, de valahogy Mór, az Mór. A neve alapján mintha egy falu lenne, aztán ha belegondolunk, hogy a Tokaji borvidék Tokaja is város, vagy a Szekszárdi borvidék Szekszárdja is város, akkor már kezd gyanússá válni a dolog, illetve ha beérkezünk Mórra, akkor leesik a tantusz: egy csodálatos kisvárosba értünk, amely a Vértes lábánál terül el. És valahogy magával ragad a látvány és az érzés: megérkeztünk, ez a Móri borvidék szíve!