Az úgynevezett szent háromság
amely a látás, szaglás, és ízlelésen alapul. Azaz a szemmel a bor színét vizsgáljuk, amely korára, beltartalmi értékekre enged következtetni, és persze eldönteni velünk, hogy fehér vagy vörös (vagy akár rozé) borról van szó. A szemünket használjuk a leggyakrabban, ezért ez fárad el a legkésőbb.
Egy kicsit fáradékonyabb már az orrunk, a szaglásunk, amely hamar hozzá szokhat bizonyos illatokhoz. Ezért csukott szájjal, mély de rövidke szippantásokkal élvezzük ki a bor által nyújtott illatokat. A pohárban megfogatva, nagyobb felületről tudunk illat mintákat venni.
Amikor „megrágjuk a bort”
Végezetül pedig a kóstolás, amellyel egy korrekt kortyot véve, úgy mond „megrágjuk a bort” egy kis levegőt is szívhatunk hozza fogaink között, ha ez lehetséges megforgatjuk a szánkban, hogy mindenhova jusson és lenyelvén egy pillanatra megállva összerakjuk az érzelmeinket, az érzéseinket, és szavakban foglalva megosztjuk a barátainkkal. Járjunk azonban óvatosan el, hiszen a bor nyelvezete szimbólumokra épül, és szubjektív tényezőkre is egyben, nem beszélve a többiről. Itt fontos megjegyezni, hogy: „a bor tanítómester, szerénységre tanít”. Nem vagyunk egyformák, vannak dolgok amiket másképpen érzünk, és esetleg gondolunk. Nem hiába nem ugyanazok az emberek szimpatikusak, és a férfiaknak is megvan az ideális női jelöltjük, amelyet egyébként nagyjából hasonlóan, mint azt a borkóstolásnál teszik, közelítik meg. (Valószínű ugyanez igaz lehet a női szemszögből is.)
Bírálat és vizsga esetén
Természetesen amikor borbírálatról, borkereskedők beszerzéséről vagy komoly vizsgákról van szó, a borkóstolás egy kicsit másképpen zajlik. Megfelelő körülmények, poharak (de minden esetben talpas pohár szükséges, forgatás és a színbe való gyönyörködéshez, ez elengedhetetlen), bornak kiköpése (amely ha több bort kóstolnak sajnos muszáj), száraz próba, stb.
A borkóstolás, a borról való beszéd örömet jelent, hiszen rengeteg érdekes, nagyszerű dolgot fedezhetünk fel, benne egy új világot tudunk bejárni. Amelyhez természetesen a megfelelő előkészületek elengedhetetlenek, minél jobban fel vagyunk készülve, annál nagyobb élményünket leljük, de mindig tudni fogjuk, hogy legközelebbre még jobban fel kell készülnünk, ahogy ez a „valódi” utazásokkal lenni szokott.
Kielmayer Kristian
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
