A szláv népek „vizecskéje”: a vodka

A szláv népek „vizecskéje”: a vodka

fotó: res.cloudinary.com

A vodka készülhet bármilyen keményítőben vagy cukorban bővelkedő növényi anyagból. Ma kukoricából, rozsból, búzából és cirokból készítik (a rozst és a búzát különösen nagyra értékelik.) De alapanyag lehet a burgonya, a szója, a melasz (!), a rizs és cukorrépa, de még a faforgács is. Mi több, van ahol tisztán kristálycukrot (és persze élesztőt) használnak erre a célra.

Az EU, illetve a vodkaövezethez tartozó államok igyekeznének egységesíteni a vodkakészítés szabályait, miszerint csak a gabonából, krumpliból, hagyományos módon előállított párlatot lehessen vodkának nevezni. Ennek előzménye, hogy – főleg az USA-ban – igen népszerű lett a szőlőalapú vodka. 2007-ben az Európai Parlament elfogadta a szabályt, így ha a vodka nem gabonából vagy burgonyából készül, az alapanyagot fel kell tüntetni a címkén.

A vodka átlátszó („fehér”), többé-kevésbé semleges ízű párlat. Meglehetősen erősre desztillálják (általában oszlopos, folyamatos lepárlóban), aztán pedig szűrik. Ez már a lepárlóban is megtörténhet, de a kész párlatot átszűrhetik faszénen (aktív szénen) is, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket a palac-kozás előtt. Ma ez az általános.

A hagyományos vodkakészítő országokban azonban kicsit mások a szokások: nagyon odafigyelnek a lepárlás folyamatára, a párlatot viszont csak minimálisan szűrik, hogy minél több illat- és zamatanyagot megtarthassanak az alapanyagból. A vodka tisztasága így nem a szűrésből, hanem a többszöri lepárlásból és az elő valamint utó párlat gondos elválasztásából ered. A többszöri lepárlás viszont rendkívül erős párlatot eredményez, amely ihatatlan lenne, így palackozás előtt vízzel hígítják.

fotó: winepair.com

A vodkákat már itt két csoportra oszthatjuk: tiszta vodka és ízesített vodka. A vodkák nem csak ízükben mutathatnak változatosságot, hanem a párlat minőségében és textúrájában is. Némelyik igen lágy, krémes és bársonyos, míg mások lehetnek durvák, és észrevehetően „harapósak” is, ami lehet része az adott vodka jellegének, s nem mindig jelent alacsony minőséget.

Leegyszerűsítve, három stílust különböztetünk meg:

Hagyományos vagy keleti stílusú (Eastern-Style) vodka pl. a lengyel és az orosz vodkák, többet őriznek meg a felhasznált alapanyag karakteréből, mivel enyhébb szűrésen esnek át. Jellegzetes ízük van, de az alkoholjuk durvának tűnhet. A burgonyaalapú változatok különösen krémesek és kimagaslóan szép textúrájúak, de előállításuk költséges. A rozsalapúak lágyak, de érezhetően fűszeresek. Árpát és búzát is felhasználnak e vodkák készítésére.

Az erőteljes faszenes szűrésnek köszönhetően, a hagyományos vodkákkal ellentétben Új- vagy nyugati stílusú (Western-Style) vodka előállításánál inkább a simaság és a semleges íz a cél, gyakran a karakter rovására is. A legjobbak krémes, lágy textúrájúak. Ez a típus alkalmasabb koktélkészítéshez, hiszen nincs a többi összetevővel ütköző, esetleg zavaró karaktere.

Miközben a megrögzött vodkafüggők esküsznek a (minél erősebb…) tiszta párlatra, ma igen elterjedtek az Ízesített vodkák. Talán sokan ismerik a jellegzetes zamatú bivalyfűvel (bison grass) ízesített híres lengyel žubrówka vodkát, vagy az ugyancsak lengyel krupnikot, amely mézet tartalmaz. Ismert és kedvelt az oroszok „percovka” vagy az ukránok „garilka z percem” címmel palackozott paprikavodkája is.

A vodkakészítő országokban azonban hagyománya van a vodkában áztatott gyümölcsöt (mint az ágyas pálinka), gyökereket, gyógynövényeket tartalmazó italoknak is. Ezt azután vagy újra lepárolják, vagy csak „úgy” fogyasztják.

Bizonyos országokban tradicionálisan a legnépszerűbb szeszes ital, s ha rápillantunk a térképre, láthatjuk, hogy ezek – a többnyire északi – államok egy sávot alkotnak, az ún. „vodkaövezetet” (vodka belt). Európán kívül alig volt ismert ez az ital a múlt század 50-es éveiig, de a 70-es évek közepére az USA-ban már több vodka fogyott, mint bourbon!