Beszámoló a Winelovers Tokaji Március Nagykóstolójáról
A kóstoló – az én ízlésem szerint – kellemesen telt. Nagy, de nem túlzsúfolt érdeklődés mellett, sok új arccal, sok fiatal érdeklődővel. Jó volt látni, hogy hosszú évek óta először, nemcsak ugyanazok az emberek jöttek el. Sőt, jóval kevesebb volt az ismerős, sokkal több volt az új, főleg a 25 év körüli korosztályból. Ez a megújulás fontos a borászatok számára is, mert így megindulhat a fogyasztóknál is egy egészséges generációváltás, amivel átalakul a vásárlói kőr. Ráadásul olyan rétegből tudnak meríteni, amely már rendelkezik megfelelő ízléssel és pénzügyi lehetőséggel. Ez a frissülés jót tehet a rendezvénynek is, mert nem csak a haverok, barátok, „olcsón sokat inni” figurák tűnnek fel, és így nem válik az egész esemény értelmetlen locsolássá, ahogyan ez már több helyen megtörtént.
A tokaj-hegyaljai borászatok színe-java ott volt, és mellettük feltűnt jó néhány feltörekvő, vagy kevéssé ismert pincészet. Új irányokkal, trendekkel nem találkoztam. A 2015-ös évjárat borai kezdenek a helyükre kerülni, szép tételek kerekednek ki belőlük, azoknál, akik jól végezték munkájukat. Egyensúlyos borok készülhettek 2015-ből, gyümölcsösek, jól ihatók már korai fázisban is, de érezhető, hogy van bőséggel jövőjük, főleg ott, ahol már beszélhetünk tudatos borkészítésről. A kóstolt tételek között sajnos még mindig volt olyan, ahol ez nem biztos, hogy így alakult. Többször futottam bele maszatos, problematikus, kisebb technológiai hibák sorozatával rendelkező borba. Elsősorban a kezdő pincészetek esetében volt ez meglepő, mert Tokaj-Hegyalján a tudás, és tapasztalat már rendelkezésre áll, van kitől kérdezni, van kitől tanácsot kérni. Úgy ismertem meg az ottani borászokat, hogy nem irigyek, nem féltik ismereteiket, szívesen megosztják azt. Miközben a tapasztalat hiányára panaszkodunk mindig, addig, ami van, azt sem használjuk ki? Ez szerintem vétkes pazarlás. Bár a magyar emberben komoly hajlam van arra, hogy mindenkinél jobban tudjon mindent. Számomra kevéssé ismert, de nem kezdő pincészeteknél még mindig fel-feltűnik a régi, erősen oxidatív eljárással készült tokaji. Néhol tolerálható szintén, ízléstől függően, néhol egyáltalán nem szerethető módon, főleg az édes borok, aszúk tekintetében.
Idén végre helyére kerültek az aszúk is, egy különterembe, ültetett kóstolással, személyzet által asztalhoz szervírozva, elegánsan, szépen. Ez a rész külön fizetős volt, de ez szerintem így van rendjén, és nem is akadt fenn rajta senki. Két okból gondolom helyénvalónak ezt a módszert. Egyrészt az aszú a borok királya, nem közösködik, nem alkalmazkodik, egyéniség és kész. Kijár neki a különterem. Itt az ideje, hogy az aszú a helyére kerüljön nemcsak külföldön, hanem itthon is. A másik az anyagi rész. Az aszúk „all inclusive” kóstoltatása olyan belépőjegy árat generálna, amit senki nem fizetne meg, illetve nem is lenne tisztességes azokkal szemben, akik nem szeretik az édes borokat. Vannak ilyenek sokan, amit nem is értek!
Nagyon kedvelte mindenki a „villámiskola” tanóráit is. Csak azért sem hívom pop-up school-nak, mert csúnya szó, másrészt, ami ott zajlott nem is az, de ez mindegy is. Az idei 20 perces kurzusok, egy borral témái, a tokaji borstílusok, szőlőfajták voltak. Furmint, hárslevelű, dűlős, aszú, késői, szamorodni és így tovább. A „villámiskola” lényege, hogy meghatározott időpontban elkezdődik az előadás, mindenki addig marad, ameddig akar, akkor ül le, amikor akar. A beszélgetés kötetlen, a létszám kb. 20 fő egyszerre, informatív, pörgős, lényegre törő. Az előadók idén Mészáros Gabriella, Sánta Zoltán és Caro Maurer MW voltak. A borok pedig Gizellától, Demeter Zoltántól, Kikelettől, Barta Pincétől, Grand Tokajtól, Kvaszinger Lászlótól. Mindkét névsor magas színvonalat képvisel, és az előadások is jól sikerültek, sok érdeklődővel. Jó volt egy kicsit megpihenni a kóstolásban, tanulni, jó hallgatóssággá válni.
A mesterkurzusok témái ebben az évben csúcsra lettek járatva. Ennél aktuálisabb, nagyobb érdeklődésre számot tartó témákat, nem is lehetet volna találni. A borvidék két emblematikus alakja, Szepsy István és Demeter Zoltán mellett, két üstökös, abszolút sztár, fiatal is tartott előadást Szilágyi Laci (Gizella Pince), és Gincsai Tamás (Holdvölgy). Az esemény legnagyobb meglepetése id. Szepsy István személye volt, és hogy hosszú-hosszú évek után budapesti rendezvényen kóstolhatóak voltak a Mester borai, egy külön standon, elkülönülve a többiektől, külön térítés ellenében. A mesterkurzusról és a Szepsy Standról külön írásban lehet olvasni részletesen.
Idén csendesebb, vircsafttól mentes, sokkal inkább szakmai hírverés mellett került megrendezésre a Winelovers Tokaji Március Nagykóstoló, a Corinthia Hotelben. Ennek köszönhetően most többet beszélhettünk a mesterkurzusokról, a Szepsy Standról és az Aszúteremről.
