A vakkóstolás komplex feladat és teljes koncentrációt igényel. Semmi másra nem hagyatkozhatunk, csak a saját tudásunkra és az érvelési képességünkre. „Sommelier-nek lenni annyit tesz, mint folyamatosan tanulnni, utazunk és pincészeteket meglátogatni” – magyarázta előadásában a nemrég véget ért a párizsi Vinexpon Marc Almert. A Zürichi-tónál a Baur étteremben dolgozó német szakember szavait érdemes megszívlelni: 2019-ben a világ legjobb sommelier-jévé választották. A már említett kurzuson 3 pontban gyűjtötte össze a legfontosabb tudnivalókat:
- A vakteszteken az emberek többsége azt próbálja meg kitalálni, mi lehet az a bor. Ez egy hibás megközelítés. Sokkal jobb, ha fordítva gondolkodsz és megpróbálsz kizárni borokat. Olyan ez kicsit mint a detektívmunka: minden eshetőséget számba kell vegyél, legfeljebb utóbb elvetheted őket.
- Mindig ugyanúgyazon szempontok szerint elemezd a borokat! Kezdd a vizuális vizsgálattal (szín, reflexiók, viszkozitás), ezután szagolj bele a pohárba (első aromák, intenzitás, esetleges változások) és csak a legvégén kóstolj (savtartalom, bársonyosság, struktúra, lecsengés)
- Az ízek, illatok beazonosítása rutinszerűen kell menjen. Ehhez járjál sokat piacra, szagolj virágokat és különböző érettségű gyümölcsöket, hogy az apró finomságokra is érzékennyé válj.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
