A bor pereme még fiatalos, lilás tónust mutat. Az illat közepes intenzitású, jegyeiben kevésbé kifejező, inkább a bor beltartalmára utal; idővel azonban egyre több szeder és más sötét bogyós gyümölcs bújik elő belőle. A kortyot a savak feszesen, egyenesen tartják, a közepesnél nagyobb test, koncentráció és alkohol mind e vezető szerkezeti jegynek rendelődnek alá. A tanninok kissé még tapadnak. Az ízvilágot a fűszeres asszociációk mellett friss, hűvös hangulatú, de érett gyümölcsösség építi fel, amely kitart a hosszú, a kortynak megfelelő lecsengés végéig.
Villányi Kékfrankos
