Az első szippantásokkor kifejezetten fiatalosnak, gyümölcsközpontúnak hat a bor illata, ahogy azonban nyílik és kerekedik, kifejezésre jutnak benne a dohányos, avaros, fűszeres jegyek is, amelyek az érlelésnek köszönhetően egybesimulnak a primer illatokkal. Korához képest a korty dinamikája is erőteljes, benne a savérzet kapja a vezető szerepet, a tannin szilárd oszlopként áll ezek mellett. Mindezek a korty első felében elveszik az alkohol erejét, amely inkább a lecsengésben tűnik fel. Az aromatika a csokoládés, bőrös, sötét bogyós, édes fűszeres asszociációkról szól.
Már kóstoltuk 2010. február 17-én:
A nagyon érett vörösborérzés első futára a szinte lekvárosan, likőrösen gyümölcsös illat. A hordós érlelésből származó vanília és karamell jelenléte csak tovább fokozza az édesség képzetét. Kóstoláskor a korábbi impressziókhoz képest meglepően élénk savérzettel találkozunk, az intenzív aromákhoz azonban az elvárt komoly test és tannintartalom társul, hogy együtt fejtsenek ki egy erőteljes hatást a kóstolóra. Zamatos bor, kínáljuk szarvashoz vagy marhabélszínhez, és ügyeljünk rá, hogy maradjon egy pohárral a vacsora utánra is, vagy csak tegyünk fel egy Rolling Stones lemezt.