Az aranyba hajló bor illatában alma és barackvirág keveredik a hordós érlelés jegyeivel, mint a fahéj vagy a kenyér. Nagy testű, koncentrált fehérbor, érezhető, de a kompozícióba simuló savszerkezettel. Izgalmas íz, ahol a minerális jegyek dominálnak, szinte sós érzetet hagyva a hosszú utóízben. Mondhatjuk úgy is, hogy a bor illata alapján Kínában járunk egy virágzó fákkal teli réten, míg ízében megmásszuk a Himaláját. Malac- vagy sertéssülthöz, vagy kevésbé paprikás káposzta ételekhez ajánlanánk.
Hordómintaként kóstoltuk 2007. augusztus 1-én.
A kezdetben visszafogott illat üde virágokat és világos húsú gyümölcsöket idéz, mint a körte vagy az ananász. Ezek az aromák a bor ízében is visszaköszönnek. A savtartalom hosszabb érlelést tesz lehetővé, e bor esetében pedig kifejezetten kívánatos is pár év palackos érlelés, hogy a legjobb formáját mutathassa. Egyelőre a frissítő hatása dominál, ezért fogyaszthatjuk hűsölés közben egy mandulafa árnyékában.