A tavalyi személyes jellegű visszatekintés után idén is teszek egy próbát és leírom, mi minden történt velem, jobban mondva túl a hivatalosan elérhető információkon, milyen benyomások értek. Többszöri nekifutásra (ír, töröl, ír, töröl) azt láttam, hogy lehetetlen összefoglalni, mennyi helyen jártam, ki mindenkivel találkoztam és milyen élményekkel lettem gazdagabb.
Mondjuk úgy, rendhagyó visszatekintés az évre. Inkább játékos, mintsem komoly. Borászokról, szakmáról, rólunk.
Ma Magyarországon működő és a magyar borok népszerűsítését hatékonyan előrevivő intézményrendszer nem létezik.
Ahogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elmúlt időszakát elemzem, a dráma nyitómondatai jutonak eszembe.
A jelenlegi, bormarketinggel foglalkozó (állami) struktúra rendkívül széttagolt, ennek okán számos párhuzamos rendszer működik. Nem hatékony.
A Balaton szexi. Minden együtt van ahhoz, hogy 0-100 éves korig mindenki megtalálja korának, ízlésének és érdeklődésének megfelelő szolgáltatást.
A 77. OMÉK keretein beül tartottunk egy kerekasztal beszélgetést arról, hogy mit is jelent manapság a bormarketing, hol tartunk, és merre kellene elmozdulni.
A munka elvégzése és a probléma megoldása nem egyenlő a pénzes bödön megszerzésével. Erre volt már néhány sikertelen kísérlet. Itt fel kell tűrni az ingujjat és verejtékezni.
A magyar borágazat intézményrendszere tekintetében a 19. század végén a nemzetközi élvonalhoz tartozott. Mára, mind intézményi, mind pedig termelői oldalról elaprózódott, szétesett.
Nagyon kevés borismerő ember tudja, mit jelent a hegyközségi rendszer és mi köze van a boroknak, a termőhelyeknek a szőlőtermesztők és borkészítők érdekvédelmi szerveződéséhez? Pedig a 22 borvidéken 104 hegyközség működik, és több mint 300.000 ember él ma Magyarországon a borászatból vagy annak bizonyos szegmenseiből. Az ágazat bevételei GDP arányosan jól kimutatható értéket képviselnek ezen …
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
