Nehéz idő a péntek délután egy várhatóan népszerű és izgalmas bor-párbaj lebonyolítására, mert bár a heti munkahajszában ugyan sok borbarát kellően elfáradt, viszont a hétvégi pihenés reménye mégiscsak megmozgatja a szomjas torkok lábainak tulajdonosait, hogy részt vegyenek egy bortársadalmi eseményen. És jól teszik! És jó sokan!
…te nem tudod, milyen jó nélküled… plagizálhatnánk a Beatrice együttes fanyar humorú dalát annak okán, hogy meglátogattuk a Made in Sopron 2013 fedőnevű, borvidéki keresztmetszetet nyújtó kóstolót Rigler Zsolt főszervezésével a budapesti Kongresszusi Központban. Néhány évtizede még a Soproni borvidéket meglátogatni zsebünkben gyomorsavenyhítő szódabikarbóna nélkül komoly egészségügyi felelőtlenség lett volna. Mára nagyot fordult a világ!
Éppen ötven éve, 1963 nyarán kiáltotta bele J. F. Kennedy kissé megbicsakló német dialektussal az akkor majd két éve már nyugat-berlini estébe az azóta legendássá vált mondatát: „Ich bin ein Berliner!”, ezzel teljes támogatásáról biztosítva a dühöngő szocializmus vörös tengerében fojtogatott demokratikus városállamot. Ha pedig Eger, és az egri borászok a boraik minőségi javulását tűzik …
Borbárt nyitni jó dolog, semmi kétség. Bizonyítja a számos budapesti mellett már vidéken is fel-feltünedező, kedvelt, irigyelt, néha lesznobozott bor-társasági életformává váló „borbározás” népszerűsége mint a sokak szerint lagymatag magyar borközélet állóvizébe dobott méretes kavics. Quo vadis, Borbár? – kérdezték a Palack Borbár és hungaricum tapas-étterem tulajdonosai, lelkes szervezői.
A Keleti Nyitás jegyében örömmel fogadtam el egy meghívást a partiumi, ma észak-romániai Bélteken működő Nachbil borászat kóstolójára. Szomjam mellett tudásszomjam is kergetett a borvilág ezen kevéssé ismert gyöngyének felfedezésére – nem is kellett csalódnom. A kelet-európai mischung hozta is a tőle elvárt sokszínűséget.
Összefogtak. Öten. Közösen tenni valamit a közös ügyért. Ugye, milyen furcsa gondolat ez ma Magyarországon? Nem csak a sajátjukért, nem csak az ötük kis világáért. Hanem Egerért, a borvidékért, a magyar borászatért. Kis lépések egy nagy ügyért.
Szép társaságba került a Vinorium már tavaly megnyílt, de januárban aktívabbá vált, Váci utcai borszaküzlete és borozója, hiszen Puskás László tulajdonos már három másik üzletet is működtet Londonban, Kijevben és Moszkvában.
Mindig panaszkodunk az összefogás, a minőségi közösségi marketing hiányáról, az acsarkodásról, a széthúzásról. Vessük tekintetünket most kies honunk egyik legkiesebb tájára, a Káli-medencére. Korábban az apró falvak, önálló hegyközségek önállóan szerveztek borversenyeket, 2010-ben elhatározták, hogy az egyedülálló táj borászati értékeit bemutatandó, mikro-térségi borversenyt rendeznek Pálffy Gyula, a Káli-medence Hegyközség alelnöke okos és higgadt vezetésével. Az …
Vasárnap délelőtt szürkeség üli meg a novemberi Dunakanyart. Bánatos, szürke, egyhangú és magányos. Nyirkos harmatcseppek remegnek a levéltelen, meztelen ágakon. „De a kocsma bezzeg hangos” – idézhetjük a költőt, joggal. Szentendre Szabadtéri Néprajzi Múzeumában, a Skanzenben, a kétnapos Szent Márton Újborfesztivál és Libator alkalmából ezrek hódoltak az illatok, ízek, hangok és a népi kultúra kavalkádjának.
Vannak pillanatok, amikor érdemes elmerengeni a történelem célszerűségén vagy éppen értelmetlenségén, a haladás megfelelő irányán, a történelmet romboló vagy éppen teremtő személyiségek jellemén, szerepén. Ilyen pillanat volt szeptember 27-e Golsban, Burgenlandban, néhány tucat kilométerre Bécstől, a valamikori Osztrák-Magyar Monarchia fővárosától.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
