Története:
Ez az a fajta, amelyet korábban csak oportónak vagy kékoportónak hívtak, azonban a portóit készítő portugálok kérésére és az EU eredetvédelmi szabályozásának megfelelően ezt a nevet ma már nem használhatjuk, helyette a portugieser szó jelenik meg a címkéken és a borlapokon.
Pontos eredete ismeretlen, bizonyos források osztrák, míg mások pont portugál származásra gyanakodnak. A faj már 2000 éve ismert, hazánkban is régóta termesztik. Bizonyos vélemények szerint a törökök kiűzése után betelepített svábok hozták magukkal.
Ezt a szőlőfajtát elsősorban a szőlőtermesztés északi határán szeretik, így hazánkon kívül leginkább Ausztriában és Németországban elterjedt, de vannak telepítései Csehországban, Franciaországban és Horvátországban is.
Itthon a kékszőlőfajták közül a harmadik legelterjedtebb. Bár a legtöbb borvidékünkön termesztik, leginkább mégis Villányhoz kötjük.
Bora:
Finom csersavtartalmú, lágy karakterű fajta. Színanyagokban gazdag, de jellemzően fiatalon, akár Márton napon kerül forgalomba hasonlóan a francia Beaujolais Nouveau-hoz (hordós érlelés nélkül, hogy üdesége minél inkább megmaradjon), élénk bíbor színnel, sok-sok friss, primer gyümölcsös zamattal, enyhe tanninnal, kevés savval és nem túlt testes karakterrel. A novemberi „libázás” kötelező borpárja a portugieser-újbor.
