Eddig abban a hitben éltem, hogy csak úgy, egyszerűen szeretem a töki borokat. Tágabban a pátyi, a zsámbéki, budakeszi, a budajenői borokat. A Zsámbéki-medence borait. Azt hittem, hogy felüdítenek, illatuk bájos, szellemes, könnyed, savaik ropogósak, virgoncak, hamiskásak. Tisztán vagy fröccsben, magában vagy reformkonyhával, reggel, délben, este. Eddig azt hittem, ezért szeretem őket. Zsigerből, ösztönösen, (lét)elemi vonzódásból. …










