Eredetileg a kelet-svájci Bad Ragaz két egymásra épült 4 és 5 csillagos szállodája volt az egyetlen helyszín, de immár másodjára Bécs is beszállt rendezésbe. Így egyik évben az eredeti helyszín, másik évben pedig Bécs belvárosában az igencsak csinos Palais Coburg a helyszín. Hogy ez a közelség mire jó azt mi, gyakorló fesztival látogatók már jól tudjuk. Azt viszont nem, hogy vajon a magyar szakmában érintetteknek – legyenek azok termelők, kereskedők, vendéglátó szakemberek vagy éppen szakírók – miért nem éri meg a legkönnyebben elérhető elit kóstolót meglátogatni.
A Weinforum résztvevői között évről-évre olyan neveket találunk, akikért önmagukért is érdemes lehet 200 km-t utazni, de így összegyűjtve aztán igazi ínyenc élményt nyújtanak. A napi belépő 55,-EUR, ami csekélynek mondható a kóstolható borok számához és kiváltképp minőségéhez képest. Tanulni vágyóknak kötelezővé tenném a részvételt. Előnye a nagy forgatagos vásárokkal és kiállításokkal szemben, hogy itt csak a lényegre koncentrálnak. A pincészetek 90%-nál a termelő vagy a tulajdonos áll a fehér asztal mögött, akitől valóban használható információhoz lehet jutni. Másik nagy előnye, hogy itt nem kizárólag a szokásos legutolsó évjárat borát kínálják, hanem bizony érett tételekhez is hozzá lehet jutni. Ínycsiklandóul néhány név az indulók közül:
Dr.Heger (Kaiserstuhl); Schloss Johannisberg (Rheingau); Ch.Canon La Gaffeliére; Ch. Rauzan.Segla; Ch. Angélus; Ch. Figeac; (Bordeaux) Dom. Des Lambrays; Josph Drouhin (Burgund); Pol Roger, Laurant Perrier (Champagne); René Rostaign (Cộte Rotie); Luce della Vite, Marchese Frescobaldi (Toscana); Au Bon Climat (Kalifornia), Ausztriából Emerich Knoll és Rudi Pichler. Kiragadott példák. Magyarországot mint olyan sokszor sajnos – és egyben örömünkre – Márta Wille-Baumkauf képviselte. A Weninger Pincészet balfi szekciója itt majdhogynem hazai versenyzőnek számított.
Dr.Heger (Kaiserstuhl); Schloss Johannisberg (Rheingau); Ch.Canon La Gaffeliére; Ch. Rauzan.Segla; Ch. Angélus; Ch. Figeac; (Bordeaux) Dom. Des Lambrays; Josph Drouhin (Burgund); Pol Roger, Laurant Perrier (Champagne); René Rostaign (Cộte Rotie); Luce della Vite, Marchese Frescobaldi (Toscana); Au Bon Climat (Kalifornia), Ausztriából Emerich Knoll és Rudi Pichler. Kiragadott példák. Magyarországot mint olyan sokszor sajnos – és egyben örömünkre – Márta Wille-Baumkauf képviselte. A Weninger Pincészet balfi szekciója itt majdhogynem hazai versenyzőnek számított.
Minden efféle fesztiválnak vannak ún. „kísérő” rendezvényei. Ezek vagy a szakma számára meghirdetett, vagy fizetős, ültetett kóstolók. Mint afféle öreg fesztivál látogató, jómagam többnyire ezeket az alkalmakat preferálom. Kétségkívül nem igazán költségkímélő, viszont a leghasznosabb elfoglaltság. A Pendits Szőlőbirtok és Heidi Schröck közös kóstolója ugyan pont más formában valósult meg, de az alapállás az iskolapad szerűen berendezett terem, valódi pulpitussal, ahol a hallgatóság ül, kóstol és persze jegyzetel, míg az előadók előadnak és szintén kóstolnak.
Az előbb említett, Márta Willebaumkauf és Heidi Schröck közös kóstolója jó összehasonlítási lehetőséget kínált a tokaji és a ruszti furmintokat, édesborokat kedvelőknek. A rövid bevezető után a borokat itt ételek kíséretében kóstolhattuk, mondhatni könnyű ebédünket 10-12 pazar borral fűszerezhettük. A konyha igazán mély nyomokat nem hagyott bennünk (vélhetően a költségkeret itt is határt szabott az alapanyagoknak), de volt néhány kellemes ízpárosítás. ((Keretes megjegyzés: Mint gyakorló vargabéles gyártó meg kellett állapítsam: fűszerezése kitűnő, állaga megkérdőjelezhető volt a számunkra furcsa módon chafingben, forrón felszolgált desszertnek.)) Sokadszorra kellett elméláznom azon, hogy vajon a mi emberfeletti mennyiségű savon edződött ízlelőbimbóink miatt érezzük-e rendre savszegénynek a Fertő-tó környékén termett, amúgy igen tetszetős borokat? Heidi Schröck kitűnő borász. Jó ízléssel készíti borait, tiszták, bizonyos tételei egyéniségek. Furmintja ezen a napon viszont erőtlennek tűnt, rövid volt és koncentrációban is hagyott kívánnivalót. Nem tett jót neki az sem, hogy a Pendits 2006-os Krakó névre keresztelt furmintjával hasonlítottuk össze. Az édes boroknál ugyanez volt a helyzet, rengeteg botritisz, gyönyörű illatok, némi ízbeli gyümölcsösség és egydimenziós távlatok. Amiben viszont ez a barátságos, mindig mosolygós hölgy verhetetlen, az a fehérburgundi. A chardonnay és a szürkebarát mellett háttérben van ez a fajta, de ha igazi termőhelyét keressük, nekem ez nem más mint Ruszt. Ezen belül is a Fő utcában a Borakadémiával szemben lévő Schandl pince és Heidi az, akik a legszebb borokat kínálják ebből a fajtából. Ritka szép mogyorós-diós illatokkal, kissé az alkohol felé billentő egyensúllyal, méltóságteljesen tiszta ízekkel kóstolhatjuk ezeket a borokat. A 2006-os is ilyen volt. A program végén a Pendits szőlőbirtok kedvelt 2005-ös borai és a 2001-es 6 puttonyos Aszúja mellett igazi meglepetést is kínált. 2003-as Aszúeszenciáját mutatta be. Márta asszony saját bevallása szerint is ez az eddigi legjobb bora. Aláírjuk. Borszerűen élvezhető, az alapvetően savszegény évjárat ellenére kifogástalan egyensúlyú, illatában és ízeiben az ismert gyümölcsök mellett valamiféle átlényegült finom dohány karakterrel. Minden bizonnyal bevonul a nagy borélmények raktárába. (A Pendits Szőlőbirtok most futó borait a Borkalauz 2008 c. könyvben találhatjuk.)
Az előbb említett, Márta Willebaumkauf és Heidi Schröck közös kóstolója jó összehasonlítási lehetőséget kínált a tokaji és a ruszti furmintokat, édesborokat kedvelőknek. A rövid bevezető után a borokat itt ételek kíséretében kóstolhattuk, mondhatni könnyű ebédünket 10-12 pazar borral fűszerezhettük. A konyha igazán mély nyomokat nem hagyott bennünk (vélhetően a költségkeret itt is határt szabott az alapanyagoknak), de volt néhány kellemes ízpárosítás. ((Keretes megjegyzés: Mint gyakorló vargabéles gyártó meg kellett állapítsam: fűszerezése kitűnő, állaga megkérdőjelezhető volt a számunkra furcsa módon chafingben, forrón felszolgált desszertnek.)) Sokadszorra kellett elméláznom azon, hogy vajon a mi emberfeletti mennyiségű savon edződött ízlelőbimbóink miatt érezzük-e rendre savszegénynek a Fertő-tó környékén termett, amúgy igen tetszetős borokat? Heidi Schröck kitűnő borász. Jó ízléssel készíti borait, tiszták, bizonyos tételei egyéniségek. Furmintja ezen a napon viszont erőtlennek tűnt, rövid volt és koncentrációban is hagyott kívánnivalót. Nem tett jót neki az sem, hogy a Pendits 2006-os Krakó névre keresztelt furmintjával hasonlítottuk össze. Az édes boroknál ugyanez volt a helyzet, rengeteg botritisz, gyönyörű illatok, némi ízbeli gyümölcsösség és egydimenziós távlatok. Amiben viszont ez a barátságos, mindig mosolygós hölgy verhetetlen, az a fehérburgundi. A chardonnay és a szürkebarát mellett háttérben van ez a fajta, de ha igazi termőhelyét keressük, nekem ez nem más mint Ruszt. Ezen belül is a Fő utcában a Borakadémiával szemben lévő Schandl pince és Heidi az, akik a legszebb borokat kínálják ebből a fajtából. Ritka szép mogyorós-diós illatokkal, kissé az alkohol felé billentő egyensúllyal, méltóságteljesen tiszta ízekkel kóstolhatjuk ezeket a borokat. A 2006-os is ilyen volt. A program végén a Pendits szőlőbirtok kedvelt 2005-ös borai és a 2001-es 6 puttonyos Aszúja mellett igazi meglepetést is kínált. 2003-as Aszúeszenciáját mutatta be. Márta asszony saját bevallása szerint is ez az eddigi legjobb bora. Aláírjuk. Borszerűen élvezhető, az alapvetően savszegény évjárat ellenére kifogástalan egyensúlyú, illatában és ízeiben az ismert gyümölcsök mellett valamiféle átlényegült finom dohány karakterrel. Minden bizonnyal bevonul a nagy borélmények raktárába. (A Pendits Szőlőbirtok most futó borait a Borkalauz 2008 c. könyvben találhatjuk.)
A fő attrakció ezen a napon egy délutáni kóstoló volt. Címe: mitől nagy egy bor? Előadók: Serena Sutcliffe és David Peppercorn. Beugró: 450,-EUR. Nem semmi, mondhatnánk pestiesen. És valóban nem volt az még akkor sem, ha a méltán ismert és elismert angol MW párosnak ez láthatóan afféle ujjgyakorlat volt csupán. Profizmus és rutin jellemezte kóstolásukat, valamint még valami, ami itt szokatlannak tűnt. Efféle pulpituson – legyen az New Yorkban, Londonban, Torinóban vagy akár Bécsben – még soha nem fordult elő, hogy az előadó ne köpjön. Legyen szó a legdrágább borokról, aki hivatalból kóstolja azokat, az a művelt világban ki szokta köpni. Nem úgy a két kedves borangol, akiket láthatóan pozitívan befolyásolt a 14 kiváló nedű elfogyasztása. Kénytelen voltam azt gondolni, hogy egyszerűen szeretik a bort. Hátrány a szakmában? Nem hinném. A hol, hogyan és mikor kérdése – Hamvas Bélával ellentétben – nálunk másképp szokott felmerülni.
Elöljáróban kénytelen vagyok leszögezni, hogy saját kóstolási jegyzeteim vészesen egybevágtak az elölülőkével. S bár tudjuk jól: a borkóstolás szubjektív eredményt hozó tevékenység, a borok lényeges és leginkább állandó tulajdonságaira, úgymint egyensúly, hosszúság, intenzitás stb. épülő kóstolás vélhetően hasonló eredményeket fog hozni, a világ bármelyik csücskében tesszük is azt. Éljen az oktatás, újabb bizonyíték módszerünk mellett!
Hogy a kiválasztás milyen szempontok szerint történt nem tudjuk, de csak olyan termelő bora esett bele a kóstolón szereplő 14-be, akik egyébként a kiállítók között is megtalálhatók. A lista olvasva is megnyerő annak ellenére, hogy számos tételét már volt szerencsénk kóstolni. A borok valódi „nagyságát” illetően egyetlen esetben merült fel bennem kétely, nevezetesen a Chateau Canon 2005 nem hozta szerintem azt a formát, amit itt elvártunk volna. Vagy én nem voltam jó formában…
Nos, lássuk a borokat.
Elöljáróban kénytelen vagyok leszögezni, hogy saját kóstolási jegyzeteim vészesen egybevágtak az elölülőkével. S bár tudjuk jól: a borkóstolás szubjektív eredményt hozó tevékenység, a borok lényeges és leginkább állandó tulajdonságaira, úgymint egyensúly, hosszúság, intenzitás stb. épülő kóstolás vélhetően hasonló eredményeket fog hozni, a világ bármelyik csücskében tesszük is azt. Éljen az oktatás, újabb bizonyíték módszerünk mellett!
Hogy a kiválasztás milyen szempontok szerint történt nem tudjuk, de csak olyan termelő bora esett bele a kóstolón szereplő 14-be, akik egyébként a kiállítók között is megtalálhatók. A lista olvasva is megnyerő annak ellenére, hogy számos tételét már volt szerencsénk kóstolni. A borok valódi „nagyságát” illetően egyetlen esetben merült fel bennem kétely, nevezetesen a Chateau Canon 2005 nem hozta szerintem azt a formát, amit itt elvártunk volna. Vagy én nem voltam jó formában…
Nos, lássuk a borokat.
Sir Winston Churchill Champagne Pol Roger 1996
1934-es volt az első évjárata ennek a Champagne-nak, ami később az angol hatalmasság kedvenc itala lett. Ez a tétel, akárcsak az azóta megjelent több évjárata ugyanabból a dűlőből származó szőlőt takar, mint amit annak idején az elnök is fogyasztott. Ha van szép érlelt pezsgőalapanyag, akkor ez az. Általában fele-fele arányban készül chardonnayból és pinot noirból. Vélhetően a pinot adja a gyönyörű savakat, a chardonnay pedig a mintaszerű krémes struktúrát. Ízeiben leginkább marcipánt idéz. Serena szerint van még egy 20 éve, feltéve, ha az előírásos 10 ºC-on tároljuk.
1934-es volt az első évjárata ennek a Champagne-nak, ami később az angol hatalmasság kedvenc itala lett. Ez a tétel, akárcsak az azóta megjelent több évjárata ugyanabból a dűlőből származó szőlőt takar, mint amit annak idején az elnök is fogyasztott. Ha van szép érlelt pezsgőalapanyag, akkor ez az. Általában fele-fele arányban készül chardonnayból és pinot noirból. Vélhetően a pinot adja a gyönyörű savakat, a chardonnay pedig a mintaszerű krémes struktúrát. Ízeiben leginkább marcipánt idéz. Serena szerint van még egy 20 éve, feltéve, ha az előírásos 10 ºC-on tároljuk.
Montrachet Marquis de Laguiche, J. Drouhin 2004
A Montrachet teljes 7,5 hektárjából 2 ha tartozik a Drouhin családhoz. Ugyan 10 éves koruk előtt nem igazán szoktuk ezeket a borokat kóstolgatni, de a 2004 olyan ragyogó évjárat volt a klasszikus fehér burgundik életében, ami még ezt is megengedi. Illatában élénk citrusosság vegyül az ismert tűzköves-enyhén vaníliás, meleg jegyekhez. Szájban nagyon telt, puha és mégis határozott. Végtelenül hosszú bor, minden bizonnyal életem egyik legszebb chardonnayja.
A Montrachet teljes 7,5 hektárjából 2 ha tartozik a Drouhin családhoz. Ugyan 10 éves koruk előtt nem igazán szoktuk ezeket a borokat kóstolgatni, de a 2004 olyan ragyogó évjárat volt a klasszikus fehér burgundik életében, ami még ezt is megengedi. Illatában élénk citrusosság vegyül az ismert tűzköves-enyhén vaníliás, meleg jegyekhez. Szájban nagyon telt, puha és mégis határozott. Végtelenül hosszú bor, minden bizonnyal életem egyik legszebb chardonnayja.
Grüner Veltliner Smaragd Ried Schütt, E. Knoll 2001
Kissé aggódtam, hogy egy Montrachet után mit csinál egy GrüVe, mégha Emerich Knolltól származik is. Nem kellett csalódnunk. Veltelininek ilyen illatát talán még soha nem éreztem. Fűszerpolc-bomba, a legcsekélyebb közönségesség nélkül. Minden rendű, rangú és színű bors, menta, bazsalikom, ánizs, gyömbér és így tovább. Intenzív és elegáns. Tökéletes sav világ, finom mineralitás. Kétlem, hogy ebből a fajtából többet ki lehet hozni. Nálam 96 pont.
Kissé aggódtam, hogy egy Montrachet után mit csinál egy GrüVe, mégha Emerich Knolltól származik is. Nem kellett csalódnunk. Veltelininek ilyen illatát talán még soha nem éreztem. Fűszerpolc-bomba, a legcsekélyebb közönségesség nélkül. Minden rendű, rangú és színű bors, menta, bazsalikom, ánizs, gyömbér és így tovább. Intenzív és elegáns. Tökéletes sav világ, finom mineralitás. Kétlem, hogy ebből a fajtából többet ki lehet hozni. Nálam 96 pont.
Clos des Lambrays, Domaine des Lambrays, 1999
Legnagyobb bánatomra a pinot noirt ez az egy bor képviselte. Clos des Lambrays egyike a méltatlanul elfeledett dűlőknek, Morey-St.Denis egyik grand cru területe. Az 1999-es ragyogó évjárat volt errefelé, s bár a bor még fiatal, van rajta mit szeretni. Illatában a meggy és cseresznye csak a második lendületre érezhető, először inkább kávé és csokoládé tárulnak fel. Elegáns de intenzív is egyben. Sima, bársonyos tanninja még nem épült be teljesen, így a cserzőanyag bűvkörében élőknek is tud mit mutatni. Ásványossága erőteljes, nekem az a leheletnyi narancshéj hiányzott csak belőle.
Legnagyobb bánatomra a pinot noirt ez az egy bor képviselte. Clos des Lambrays egyike a méltatlanul elfeledett dűlőknek, Morey-St.Denis egyik grand cru területe. Az 1999-es ragyogó évjárat volt errefelé, s bár a bor még fiatal, van rajta mit szeretni. Illatában a meggy és cseresznye csak a második lendületre érezhető, először inkább kávé és csokoládé tárulnak fel. Elegáns de intenzív is egyben. Sima, bársonyos tanninja még nem épült be teljesen, így a cserzőanyag bűvkörében élőknek is tud mit mutatni. Ásványossága erőteljes, nekem az a leheletnyi narancshéj hiányzott csak belőle.
Chateau Rauzan-Ségla, 2005
Igazi meglepetés volt ez a bor. Ha nagyon gonosz akarnék lenni azt mondhatnám: életem első igazán érett bora Bordeaux-ból… Ez persze nem igaz, de ez a tétel valóban hordozza az érett cabernet-k minden szépségét, az óvilági eleganciával együtt. Nyoma sincs benne vegetális felhangnak, csupa feketebogyós illatban- és ízben. Pazar stílus, igazán tetszetős. Mivel szép savakra épül, vélhetően jövője is van.
Igazi meglepetés volt ez a bor. Ha nagyon gonosz akarnék lenni azt mondhatnám: életem első igazán érett bora Bordeaux-ból… Ez persze nem igaz, de ez a tétel valóban hordozza az érett cabernet-k minden szépségét, az óvilági eleganciával együtt. Nyoma sincs benne vegetális felhangnak, csupa feketebogyós illatban- és ízben. Pazar stílus, igazán tetszetős. Mivel szép savakra épül, vélhetően jövője is van.
Chateau Canon 2005
Ő volt az egyetlen apró csalódás. Merlot és cabernet franc, pici petit verdot-val. Mintha cserzőanyaga kifejezetten érdesnek tűnt volna, és itt nem maradt el a bordeaux-i növényes karakter sem. Ízeit a fa uralja. Mondjuk, hogy én nem voltam ráhangolva.
Ő volt az egyetlen apró csalódás. Merlot és cabernet franc, pici petit verdot-val. Mintha cserzőanyaga kifejezetten érdesnek tűnt volna, és itt nem maradt el a bordeaux-i növényes karakter sem. Ízeit a fa uralja. Mondjuk, hogy én nem voltam ráhangolva.
Montebello, Ridge 1998
Kaliforniai tapasztalataim már többször mondatták velem, hogy a Ridge egyike kedvenc pincéimnek errefelé. Boraik ízbeli gazdagsága rendszerint egyéniséggé növi ki magát, és ez jó. Így volt ennél a klasszikusnak mondható bordeaux blendnél is (CS, CF, M, PV). Illata ugyan kissé szokatlan kukoricás tónusokat hozott, de ez vélhetően csak az amerikai hordó sajátos megnyilvánulása volt. Szájban kitűnő formát mutatott, finom savakkal, érett és nem túlzó cserzőanyaggal, gazdag gyümölcsösséggel. Igazi szeretetre méltó bor.
Kaliforniai tapasztalataim már többször mondatták velem, hogy a Ridge egyike kedvenc pincéimnek errefelé. Boraik ízbeli gazdagsága rendszerint egyéniséggé növi ki magát, és ez jó. Így volt ennél a klasszikusnak mondható bordeaux blendnél is (CS, CF, M, PV). Illata ugyan kissé szokatlan kukoricás tónusokat hozott, de ez vélhetően csak az amerikai hordó sajátos megnyilvánulása volt. Szájban kitűnő formát mutatott, finom savakkal, érett és nem túlzó cserzőanyaggal, gazdag gyümölcsösséggel. Igazi szeretetre méltó bor.
Grange, Penfolds 1999
Ez az évjárat egyike annak a háromnak – 1999, 2000, 2001 – melyek 100% shirazból készült. Nem mintha a Max Schubert utáni éra (2001-ig volt ura ezeknek a boroknak) tételei nem lennének figyelemre méltók, de ez a bor talán egy hosszú pályafutás egyik legszebb állomása. Illatában a szokásos meleg fahéjas szilva némi vaníliával és jól integrálódott fával. Serena saját szavai szerint ez egy tökéletes szőlő juice. Van benne valami, de azért ennél többre értékeljük…
Ez az évjárat egyike annak a háromnak – 1999, 2000, 2001 – melyek 100% shirazból készült. Nem mintha a Max Schubert utáni éra (2001-ig volt ura ezeknek a boroknak) tételei nem lennének figyelemre méltók, de ez a bor talán egy hosszú pályafutás egyik legszebb állomása. Illatában a szokásos meleg fahéjas szilva némi vaníliával és jól integrálódott fával. Serena saját szavai szerint ez egy tökéletes szőlő juice. Van benne valami, de azért ennél többre értékeljük…
CÔte Rotie, La Landonne, Guigal 1998
Ha szabad ezt mondanom, személyes kedvencem e dűlő. Számomra ez a darab föld adja az etalon syraht, ha mégoly szép Hermitage vagy Grange van is a poharamban. Mivel a szubjektivitás nem megengedett, visszatérek az objektív tényekhez. Illatában a bor frissen őrölt pörkölt kávé és a semmivel össze nem téveszthető CÔte Rotie jegyei. Talán egy érintésnyi ázott széna az, ami ezt a különlegességet adja. Ez a bor nem kapott viogniert, tiszta syrah. Textúrája sima, szájban koncentrált, véget nem érő hosszúsággal. Vélhetően a szokatlanul hosszan tartó (4 éves) hordós érlelés is adott az összképhez.
Ha szabad ezt mondanom, személyes kedvencem e dűlő. Számomra ez a darab föld adja az etalon syraht, ha mégoly szép Hermitage vagy Grange van is a poharamban. Mivel a szubjektivitás nem megengedett, visszatérek az objektív tényekhez. Illatában a bor frissen őrölt pörkölt kávé és a semmivel össze nem téveszthető CÔte Rotie jegyei. Talán egy érintésnyi ázott széna az, ami ezt a különlegességet adja. Ez a bor nem kapott viogniert, tiszta syrah. Textúrája sima, szájban koncentrált, véget nem érő hosszúsággal. Vélhetően a szokatlanul hosszan tartó (4 éves) hordós érlelés is adott az összképhez.
Unico, Vega Sicila, 1994
Aki hallott már egyszer-kétszer megnyilvánulni az talán tudja, ehhez a borhoz is gyengéd szálak fűznek…Sok szép évjáratát sikerült már élveznem, különleges alkalmak is köthetők egy-egy évjáratához. Érdeklődésem tehát felfokozott. És nem is hiába, mert ő ma is hódít. Az érett tempranillo visszafogott csokoládés animalitása teszi bujává az illatát. A sor vörösboraiból ez tűnt a legérettebbnek, bár ezeknél a minőségeknél a fiatalság/érettség kérdésköre másképp vetül fel, mint a mindennapok borainál. Itt 40-50 években mérik az időt, így ezen a skálán a 14 év semmiségnek tűnik. Koncentrációban is ez a bor adja a legtöbbet. Hosszú és elegáns, a kis cabernet érdességével téve markánssá a bort.
Aki hallott már egyszer-kétszer megnyilvánulni az talán tudja, ehhez a borhoz is gyengéd szálak fűznek…Sok szép évjáratát sikerült már élveznem, különleges alkalmak is köthetők egy-egy évjáratához. Érdeklődésem tehát felfokozott. És nem is hiába, mert ő ma is hódít. Az érett tempranillo visszafogott csokoládés animalitása teszi bujává az illatát. A sor vörösboraiból ez tűnt a legérettebbnek, bár ezeknél a minőségeknél a fiatalság/érettség kérdésköre másképp vetül fel, mint a mindennapok borainál. Itt 40-50 években mérik az időt, így ezen a skálán a 14 év semmiségnek tűnik. Koncentrációban is ez a bor adja a legtöbbet. Hosszú és elegáns, a kis cabernet érdességével téve markánssá a bort.
L’Ermita, Bodegas Palacios 2001
Priorat az igazi régi-új borvidék, hiszen nagyon régi, csak elfelejtették. Az utóbbi két évtized viszont jócskán kárpótolja termelőit, árai az egekben. Öreg garnacha tőkék, lehetetlen palás területeken. A legjobbnak mondott dűlők itt sokszor észak felé néznek, hiszen a napsugárzás errefelé óriási. Legutóbbi vizsgafelkészítő tréningjeink egyikén alkottatott a csoki nyuszi analógiájára a „csokiló” kifejezés. Nos ennek a bornak az illata nem lehet más, mint egy keserűcsokoládéval ötvözött tiszta lóistálló. Ha ennek hallatára valakiben negatív előérzetek keletkeznének, nyugodtan szabaduljon meg tőlük. A legtisztább animalitás ez a fajta finoman epres jegyeivel kiegészülve. Hatalmas test, még nem egészen integrálódott fával, érthetően érdes karakterrel. Ha van fiatal bor, hát akkor ez az. Legközelebb öt év múlva szeretnék vele újra találkozni.
Priorat az igazi régi-új borvidék, hiszen nagyon régi, csak elfelejtették. Az utóbbi két évtized viszont jócskán kárpótolja termelőit, árai az egekben. Öreg garnacha tőkék, lehetetlen palás területeken. A legjobbnak mondott dűlők itt sokszor észak felé néznek, hiszen a napsugárzás errefelé óriási. Legutóbbi vizsgafelkészítő tréningjeink egyikén alkottatott a csoki nyuszi analógiájára a „csokiló” kifejezés. Nos ennek a bornak az illata nem lehet más, mint egy keserűcsokoládéval ötvözött tiszta lóistálló. Ha ennek hallatára valakiben negatív előérzetek keletkeznének, nyugodtan szabaduljon meg tőlük. A legtisztább animalitás ez a fajta finoman epres jegyeivel kiegészülve. Hatalmas test, még nem egészen integrálódott fával, érthetően érdes karakterrel. Ha van fiatal bor, hát akkor ez az. Legközelebb öt év múlva szeretnék vele újra találkozni.
Riesling Auslese, Schloss Johannisberg 1976
Ritkán jutunk ilyen éltesebb rizlinghez, így ez a tétel nálam jutalomjáték számba ment. Illata az érett rizlingek jellegzetes petroleumos-borsos jegyeit hozta finom édességgel kísérve. Vélhetően ehhez is kell egyfajta elhivatottság, no és némi tapasztalat. Épp hogy érezhető cukortartalma gyönyörű savakra épül, s bár vélhetően túl sok ideje nincs már hátra, most ragyogó élményt nyújt. Ettől lehet (többek között) a rizlinget szeretni.
Ritkán jutunk ilyen éltesebb rizlinghez, így ez a tétel nálam jutalomjáték számba ment. Illata az érett rizlingek jellegzetes petroleumos-borsos jegyeit hozta finom édességgel kísérve. Vélhetően ehhez is kell egyfajta elhivatottság, no és némi tapasztalat. Épp hogy érezhető cukortartalma gyönyörű savakra épül, s bár vélhetően túl sok ideje nincs már hátra, most ragyogó élményt nyújt. Ettől lehet (többek között) a rizlinget szeretni.
TBA Scheurebe Nr.3 A.Kracher 1998
Amit viszont nehéz megtenni a scheurebe – másnéven Sämling 88 – névre keresztelt szőlőfajtával. A bor készítőjét Alois Krachert annál könnyebb volt szeretni. Ez a bor tisztelgés ő előtte és az általa végzett hatalmas munka előtt is. Igazi jó barát ment el vele, és ahogy Gál Tibor halálakor úgy éreztük, a legnagyobbat az össz-magyar borászat veszítette, Alois esetében ugyanez elmondható Ausztriával kapcsolatban. A nem bor amúgy hozza a formáját, lehengerlő őszibarack illat, kevés sav, magas cukortartalom, a cukorra épülő koncentráció. És újra az a ronda Tokaj centrikusságom! (A bort valójában az sem tudta megmenteni, hogy a fajtát Ausztria bor atyamestere, Pepi Schuller mw is megpróbálta megmagyarázni. Nevezetesen, hogy száraz iskolázásban egyszerűen csapnivaló, de ha jön a botritisz, akkor minden megszépül. Akárcsak az olaszrizling esetében. Ehhez persze lett volna nekem is egy-két hozzáfűzni valóm.)
Amit viszont nehéz megtenni a scheurebe – másnéven Sämling 88 – névre keresztelt szőlőfajtával. A bor készítőjét Alois Krachert annál könnyebb volt szeretni. Ez a bor tisztelgés ő előtte és az általa végzett hatalmas munka előtt is. Igazi jó barát ment el vele, és ahogy Gál Tibor halálakor úgy éreztük, a legnagyobbat az össz-magyar borászat veszítette, Alois esetében ugyanez elmondható Ausztriával kapcsolatban. A nem bor amúgy hozza a formáját, lehengerlő őszibarack illat, kevés sav, magas cukortartalom, a cukorra épülő koncentráció. És újra az a ronda Tokaj centrikusságom! (A bort valójában az sem tudta megmenteni, hogy a fajtát Ausztria bor atyamestere, Pepi Schuller mw is megpróbálta megmagyarázni. Nevezetesen, hogy száraz iskolázásban egyszerűen csapnivaló, de ha jön a botritisz, akkor minden megszépül. Akárcsak az olaszrizling esetében. Ehhez persze lett volna nekem is egy-két hozzáfűzni valóm.)
Vintage Port, Taylor 1992
Mi más lehetne a zárás, mint egy port. Az angolokat mind a mai napig láthatatlan szálak fűzik a portóihoz, ami talán érthető is. Nem egyszerű téma, sajnos legkiválóbb darabjaihoz ritkán és drágán lehet csak hozzájutni. Vélhetően ezért nem nő idehaza a tábora. Magam jó sorsomnak hála a szeretői közé tartozom, néhány különlegesen szép élménnyel a hátam mögött. Ez a bor is az annak ellenére, hogy a nagy, általánosan deklarált port évjárat az 1991-es volt. Taylorék saját évfordulójukat várták, ezért készíthettek ők 92-ben évjáratos tételt. Színében még nagyon fiatal, illata viszont telt, meleg, csupa föld, mineralitás és csokoládé. Sima és tanninos egyben, az alkohol egyáltalán nem lóg ki belőle. Hosszú és szájban nagyon tartós. Már alkalmas tétel arra, hogy a témáról alkotott esetleg nem feltétlenül pozitív tapasztalatainkat megváltoztassa.
Mi más lehetne a zárás, mint egy port. Az angolokat mind a mai napig láthatatlan szálak fűzik a portóihoz, ami talán érthető is. Nem egyszerű téma, sajnos legkiválóbb darabjaihoz ritkán és drágán lehet csak hozzájutni. Vélhetően ezért nem nő idehaza a tábora. Magam jó sorsomnak hála a szeretői közé tartozom, néhány különlegesen szép élménnyel a hátam mögött. Ez a bor is az annak ellenére, hogy a nagy, általánosan deklarált port évjárat az 1991-es volt. Taylorék saját évfordulójukat várták, ezért készíthettek ők 92-ben évjáratos tételt. Színében még nagyon fiatal, illata viszont telt, meleg, csupa föld, mineralitás és csokoládé. Sima és tanninos egyben, az alkohol egyáltalán nem lóg ki belőle. Hosszú és szájban nagyon tartós. Már alkalmas tétel arra, hogy a témáról alkotott esetleg nem feltétlenül pozitív tapasztalatainkat megváltoztassa.
Mészáros Gabriella
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
