A Vylyan Bogyólé épphogy megérte a Márton napot, máris elfogyott. Folytatásaként máris itt van az Portugieser, melyet a forró nyárnak köszönhetően már augusztusban leszüreteltek, majd hagyományosan, ászokhordóban érleltek. Ez a bor azt adja, amit egy vérbeli „oportótól” várhatunk: kedves, bársonyos, mint egy simogatás. A friss gyümölcsös, szilvás-meggyes jegyek mellett parányi szegfűborsos fűszeresség is kíséri. Sima, érett bor, barátságos alkohollal és lágy tanninokkal. A zászlóshajó Duennium nemrég hagyta el a kisharsányi kikötőt (hogy teljes legyen a képzavar és most két másik házasításunk is követi őt.
Villányi Vörös 2006 – Ilyennek képzelünk egy „klasszikus villányi vöröst”: érett, telt, zamatos, jó ivású. Kimondottan húsos, harapnivaló, ami a melegebb 2006-os évjáratnak köszönhető. A bor összeállításánál ebben az évben is a merlot jutott vezető szerephez, ez adja a bor telt gyümölcsösségét, bujaságát – kerekségét, fűszerességét pedig a hordós érlelésnek köszönheti.
Az aszú elnevezést kizárólag a tokaj-hegyaljai borok használhatják, ezért a többiek számára a desszertbor kifejezés maradt – még ha régen villányi aszúnak hívták is.
A vörös aszúk hagyományosan kadarkából készültek – már ha készültek – Arad-hegyalján, s ménesi aszúként váltak ismertté.
Az aszú képződésekor jelenlevő botritisz és a vörösbor tulajdonképpen ős-ellenségek, a gomba által termelt enzim „megeszi” a vörösbor színanyagait, így igazi kihívást jelent desszertbort készíteni belőle.
A villányi borvidék meghatározó vörös szőlőfajtája hosszú időn keresztül a kadarka volt. Helytörténeti leírásokból kiderült, hogy szerencsés években itt is készítettek kadarkából aszút. Ez a lehetőség hosszú ideje a Vylyan borászaiban.
Eddigi mindhárom kadarka évjáratuk egészen különböző volt, csupán egy közös tényezővel – soha nem volt könnyű bánni vele! A 2006-os évjárat aztán végre nem mindennapi lehetőséget adott a kezükbe, s kadarkájuk eddig nem ismert, régen várt arcát mutatta. A száraz, meleg őszt egyetlen jelentősebb esőzés szakította meg, amely elindította a szürkerothadást a kadarka szőlőben – amely az utána következő szerencsés időjárásnak köszönhetően nemes rothadást jelentett.
A szüret két menetben történt, először az ültetvényen válogatták ki az aszúsodott, töppedt szemeket a kadarka fürtökből, majd ezt a válogatóasztalon még egy gondos kézi szelekció követte.
A fáradságos, hosszú munka eredményét – a kiválogatott aszúszemek csekély mennyiségét – látva tisztelettel adóztak a tokaji kollégáknak, akik évről évre „megszenvedik“ ezt az aprólékos, fáradságos munkát.
A töppedt bogyókat hordóba taposták, hogy az oxigént kizárják. A kifolyó eszenciát összegyűjtötték, majd egy üvegballonban külön erjesztették. A száraz kadarka kierjedése után az összegyűjtött töppedt bogyókat feltárták, aszútésztát készítettek belőle. Ezt öntötték fel egy az egy arányban a száraz kadarkával (borral, nem musttal).
A történelmi leírásokban szereplő hat héttől hat hónapig tartó erjesztés helyett, két héten keresztül naponta többször megkeverve erjesztették. A közben felúszó magokat eltávolították, a keserűség, tanninosság elkerülése érdekében. Intenzív gyümölcsös, sima bor lett a végeredmény. A vörösboroknál megszokott almasav bontástól eltekintettünk, hogy megőrizzük a bor egyensúlyához szükséges savakat. Kilenc hónapig barrique-ban érlelték, végül összeházasították az eszenciával, s így töltötték palackba.
A teljes mennyiség mindössze 225 liter – azaz 600 (375 ml-es) palack lett.
Érdekesség, hogy minden palack egyedi személyiség. A címkéket egyenként borseprőbe mártott ujjal festették. Ezen a boron aztán tényleg rajta van a kezük nyoma…
Villányi Montenuovo Cuvée 2006 – Ahogyan a házasítás elnevezésben is benne van; olyannak kell lennie, mint egy jó házasságnak: a férj, aki az alapot megteremti, a határozott karakterű Cabernet Franc. A feleség a Merlot, aki melegséget áraszt, mellettük pedig az üdeséget, a fűszereket és a játékosságot adó kis Zweigelt – így együtt megbonthatatlan összhangban.
Villányi Kadarka Desszertbor 2006
Az aszú elnevezést kizárólag a tokaj-hegyaljai borok használhatják, ezért a többiek számára a desszertbor kifejezés maradt – még ha régen villányi aszúnak hívták is.A vörös aszúk hagyományosan kadarkából készültek – már ha készültek – Arad-hegyalján, s ménesi aszúként váltak ismertté.
Az aszú képződésekor jelenlevő botritisz és a vörösbor tulajdonképpen ős-ellenségek, a gomba által termelt enzim „megeszi” a vörösbor színanyagait, így igazi kihívást jelent desszertbort készíteni belőle.
A villányi borvidék meghatározó vörös szőlőfajtája hosszú időn keresztül a kadarka volt. Helytörténeti leírásokból kiderült, hogy szerencsés években itt is készítettek kadarkából aszút. Ez a lehetőség hosszú ideje a Vylyan borászaiban.
Eddigi mindhárom kadarka évjáratuk egészen különböző volt, csupán egy közös tényezővel – soha nem volt könnyű bánni vele! A 2006-os évjárat aztán végre nem mindennapi lehetőséget adott a kezükbe, s kadarkájuk eddig nem ismert, régen várt arcát mutatta. A száraz, meleg őszt egyetlen jelentősebb esőzés szakította meg, amely elindította a szürkerothadást a kadarka szőlőben – amely az utána következő szerencsés időjárásnak köszönhetően nemes rothadást jelentett.
A szüret két menetben történt, először az ültetvényen válogatták ki az aszúsodott, töppedt szemeket a kadarka fürtökből, majd ezt a válogatóasztalon még egy gondos kézi szelekció követte.
A fáradságos, hosszú munka eredményét – a kiválogatott aszúszemek csekély mennyiségét – látva tisztelettel adóztak a tokaji kollégáknak, akik évről évre „megszenvedik“ ezt az aprólékos, fáradságos munkát.
A töppedt bogyókat hordóba taposták, hogy az oxigént kizárják. A kifolyó eszenciát összegyűjtötték, majd egy üvegballonban külön erjesztették. A száraz kadarka kierjedése után az összegyűjtött töppedt bogyókat feltárták, aszútésztát készítettek belőle. Ezt öntötték fel egy az egy arányban a száraz kadarkával (borral, nem musttal).
A történelmi leírásokban szereplő hat héttől hat hónapig tartó erjesztés helyett, két héten keresztül naponta többször megkeverve erjesztették. A közben felúszó magokat eltávolították, a keserűség, tanninosság elkerülése érdekében. Intenzív gyümölcsös, sima bor lett a végeredmény. A vörösboroknál megszokott almasav bontástól eltekintettünk, hogy megőrizzük a bor egyensúlyához szükséges savakat. Kilenc hónapig barrique-ban érlelték, végül összeházasították az eszenciával, s így töltötték palackba.
A teljes mennyiség mindössze 225 liter – azaz 600 (375 ml-es) palack lett.
Érdekesség, hogy minden palack egyedi személyiség. A címkéket egyenként borseprőbe mártott ujjal festették. Ezen a boron aztán tényleg rajta van a kezük nyoma…
A bor maga is különleges személyiség, balzsamos-fűszeres illata (édesharmat-méz, csokoládékrém, csillagánizs, pehelycukor) alól felbukkan a kadarka vibráló személyisége, kóstoláskor (lédús málna, ribizli, bors) pedig a fajta kedvessége, simasága jellemző, még hangsúlyos, szép savai mellett is.
Gyümölcsös desszertek elsőrangú kísérője. Behűtve fogyasszuk.
Gyümölcsös desszertek elsőrangú kísérője. Behűtve fogyasszuk.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
