Az élet öröme testesül meg a Vida borokban. Vida Péter nemcsak Szekszárd bor nagykövete, hanem a Kadarkáé is. Ám a remek mindennapi gasztroborok mellett világklasszis (igen, nemzetközileg is nagyon komoly és helyüket megálló) vörösborok születnek a keze alatt. Ilyen például a La Vida Merlot 2003, hogy csak egyet emelünk ki, de érdemes odafigyelni a La Vida válogatás valamennyi „gyermekére”. A Kadarka kutatásában és feltámasztásában is komoly szerepet betöltő Vida Péter a nemzetközi szőlőfajták világdivatjában egy nagyon fontos értéket, a Hungarikumok szellemiségét ápolja. Mindig alázatosan, sőt költőien közelít a borhoz, amelyben – teljes joggal – élő entitást lát. Vida Péter méltán megérdemli az Év Borásza kitüntetést. Nagyon sok sikert kívánunk neki missziójában, és még sok kiváló szüretet, eredményes alkotást a pincéjében.
Kielmayer Kristian, Nemzetközi Borakadémikus, MW hallgató
Természetesen volt némi purparlé a szerkesztőségben, ki is lehetne a legrangosabb borszakmai elismerés idei díjazottja. A Györgykovács Imre – Horváth József – Vida Péter hármasból végül utóbbi került ki győztesen, ám a másik két borász is megérdemel annyit, hogy bemutassuk őket pár szóban.
Saját jelöltem az Év borásza címre Györgykovács Imre, vagyis – ahogyan már közszájon forog a titulusa – a Somló „Kis Hercege”. A köztársasági elnök 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta számára a hazai borászat és
borkultúra fejlesztéséért, a magyar borok nemzetközi elismertetésében betöltött szerepéért. Ezen kívül a 2007. év Somlói Boros gazdája címet is megkapta, borai már több mint két évtizede hozzák az eredményeket. Mindemellett végtelenül szerény ember, aki azon munkálkodik, hogy borai megérdemeljék a kapott díjakat. Somlói borász még nem került be soha az Év borásza díjazottak körébe, pedig Somlónak Tokajjal egyenértékű a potenciálja. A
borvidék jelenleg is óriási fejlődésen megy keresztül, hazai befektetőkkel és európai uniós segítséggel épül-szépül a hegy. Isten kalapjának, a Somlónak egyik legigazabb képviselője Györgykovács Imre. Kis Herceg, mivel a mai napig nem érte el birtoka az egy hektárnál nagyobb méretet. Nemrég beszélgettem vele telefonon, akkor is a sorok között munkálkodva találtam. Ő az a borász, aki együtt él a szőlőjével, minden egyes tőkéjével közeli ismeretséget ápol. Borai kifejezik Somló nagyságát, teljesen kézműves módszerekkel készíti őket évről évre. Reméljük, tiszta ízű és egészséges nedűivel még sokáig elvarázsol minket.
Nyulasi Gábriel, Az Év Borfogyasztója 2007, borbecsüs
Horváth József, alias Ráspi, aki az ínyencek körében fertőrákosi étterméről híresült el, már a kilencvenes években. Bár még nála nem jártam, vörösborait volt szerencsém kóstolni. Legyen az Zweigeltje, Kékfrankosa vagy bármely
cuvée-je – a harmóniának olyan fokán állnak, amit hazai vörösborok között csak elvétve lelhetünk fel. Családi gazdasághoz képest viszonylag nagy, 21 hektáros területen műveli a szőlőt, melynek eredményeként évi 25-30 ezer palack bor kerül ki pincészetéből. A szőlészet irányítását 6 éve vette át szüleitől. Azóta a szigorú
hozamkorlátozás következtében évente mindössze 1000-1500 kg szőlő kerül ki egy hektár területről, ám az nem akármilyen minőségű – mivel éttermében, borászatában is vezérelve, hogy legfontosabb az alapanyag. Csak igen öreg, legalább 30 (de akár 80) éves tőkékről, a legjobb talajú Fertő-tó környéki dűlőkben szüretel, olyan gondossággal, hogy a szőlőmunkások messze földön rettegik a nevét. A bor pedig
szüret után olyan hordókban találja magát, melyeknek saját nevük van. Horváth Jóska nem ad boraihoz segédanyagokat, nem használ fajélesztőket, melyek uniformizálják a borok (és a borkedvelők) ízét (ízlését). Csak mindent a maga természetességében…
Hradszki Róbert, Borászportálok szerkesztő, borbecsüs
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
