Tokaji testvérbirtok Argentínában

A Tokai aszú az Alta Vistának köszönhetően jelent meg az argentin piacon, ez a pincészet ugyanis a tokaji Chateau Dereszla argentin testvérbirtoka! Így az Alta Vista borai mellett az argentin polcokon gyakran megtalálhatóak a Dereszla aszúi! Legalábbis ezt tapasztaltam az egyik Buenos Aires-i borkereskedésben, melybe ellátogattam dél-amerikai bortúrámon.

Birtoklátogatás az Alta Vistánál

Patrick d´Aulan-t az Edonia csoport elnökét és Gérard Neraudau menedzsert személyesen is ismerem még Londonból – két bordeaux-i borukat: Chateau Sansonnet St-Emilionból ill. Chateau Valrose Saint-Éstephe – forgalmaztuk is, persze a Chateau Dereszla mellett. Adott volt hát a lehetőség, hogy meglátogassam argentin birtokukat.

Philippe Rolet a birtokigazgató és főborász fogadott a főhadiszálláson, amely Chacras de Coria faluban tálálható, nem messze Mendoza városától. A borvidéket is Mendozaként említik – az egyszerűség kedvéért.

De rajta kívül számos kisebb terület (pl. Uco völgye) és dűlő található még itt, amelyek sok-sok izgalmas bort adnak a világnak. Az Alta Vista története valahol a ’70-es években kezdődött, amikor a francia d´Aulan család úgy döntött, hogy megvásárolja azt a birtokot, melynek valódi története jóval régebbre nyúlik vissza. Egészen a XIX. század végéig. Mendoza kivaló lehetőséget biztosított nekik a szőlőtermesztésre. Szőlőik nagy része magas fekvésen (1000 m felett, A – zona) található, ahol szinte folyamatosan süt a nap (az év 300 napján). Itt már-már félsivatagi kondíciók jellemzők, ilyen például a nappal és éjszaka közti hőmérsékletkülönbség.

A Malbec és a Torrontés újjászületése

Ahhoz, hogy az argentinok a Malbec szőlőt magasabb szintre emelték, kétség sem fér. Az eredetileg Bordeaux-ból illetve Dél-Nyugat Franciaországból, Cahors-ból (sőt kisebb mennyiségben a Loire-nál is megtalálható) származó szőlőt az argentinok sikeresen adaptáltak. Természetesen eredeti hazájában is szép tételek készülnek belőle, de Bordeauxban egyre kevesebbszer használják (házasításban is), míg Cahorsban önállóan készül, és olykor rusztikus, de korrekt borok készülnek belőle.

Az argentinok viszont egész hírnevüket erre építik. A nagy különbség az – ahogy Philippe magyárazta –, hogy míg Cahorsban a filoxéra után amerikai alanyra kellett ráoltani, és így olyan klónokat használtak, amelyek elsősorban mennyiséget és nagy cukortartalmat produkáltak, addig Mendozában nem volt filoxéra! Tehát itt az eredeti alanyon vannak, melyből az argentin termelők végzik el a kívánt szelekciót.

Egy másik szőlőfajta, amelyből szinten zászlósbor készül, de immár a fehérek között: a Torrontes. Szinte sehol másutt nem termesztik, legfeljebb spanyolföldön találkozni vele, esetleg Bolíviában, Peruban. Ennek is számos klónja létezik, a legjobb a Torrontés Riojana, amely kifejezetten szereti a magaslati levegőt. A legszebb példák Saltából illetve Cafayeta területéről származnak. Innen van az Alta Vista szőlője is, amely szerintem a legszebb Torrontes-e egész Argentínának, sőt akár a világnak. A Premium Torrontés 2008 három különböző szüret eredménye, külön vinifikálták, majd kész borokként házasították. Egyszerűen fantasztikus. A Torrontés egyébként a Criolla és a Moscat Alexandria szőlők keresztezésével jött létre, ezért gyakran hordozza is a virágos, parfümös, esetleg muskátli aromákat. Ez néha nagyon penetráns, így nehéz szép borokat készíteni belőle. A peruiak – talán ezért – szinte csak Piscót készítenek belőle.

Honnan a név – Alta Vista?

Mindig elfelejtek rákérdezni a pontos miértre, ami a borászat nevét illeti, de több mint valószínű, hogy a birtok tengerszint feletti magasságára utalnak a névvel. Négy magasan klasszifikált dűlője van Mendozában a borászatnak: Alizarine, Serenade, Albaneve és Temis – utóbbi kettő Uco völgyében. A magasság több szempontból is fontos: nem csak a hőmérséklet és a talaj más itt, de az UV-sugarak az antokcinok magasabb reakcióját eredményezik, ami mélyebb színekhez vezet. Egyébként még nagyobb magasságokba törnek – a szó valódi értelmében is –: Saltában (hivatalosan Cafayete-ben, mert Saltában nincs szőlő) terveznek ültetvényeket 2000 és 2300 méteren. Itt viszont a mustot vagy a kész bort viszik már Mendozába és nem a szőlőt, mivel a távolság Cafayeta-Mendoza között túl nagy. Tudatos, korszerű gazdálkodás

Ahhoz, hogy a legjobb borokat készítsék, komoly szaktudásra és persze befektetésre van szükség. Hogy az Alta Vistánál mindkettő megvan arról magam is meggyőződtem. Nem csak maguk a borok mutatták ezt, hanem Phillippe, a főborász felkészültsége, odaadása és a technologiai háttér is. Öntözéses rendszer: többnyire nem csöpögtetéssel, hanem árasztással – úgy vélik a csöpögtetéssel csak egy helyre jut el a víz és egyszerre túl kevés. Pontosan ellenőrzik mennyi vízre van szükség, hogy pozitív, ne negatív stressz érje a tőkéket. Azt is bekalkulálják, hogy minden szőlőfajtának különbözőek az igényei. Ezért infravörös fényképet is készítenek fentről, hogy lássák: a szőlő levelei hogyan terülnek el, milyen a mennyiségük illetve színük. Ezenkívül természetesen ellenőrzik, melyik parcellának, mennyi a talajvize az adott időszakban.

Később, a feldolgozás során a bogyókat nem csak emberi kézzel, de egy külön rácson (minden szőlőfajtának megvan a rácstípusa) is szelektáljak, hogy csak a legegészségesebbek mehessenek tovább. Kóracélt is használnak, de jobban szeretik a cement tartályokat, melyek belülről epoxyval vannak festve (ez egy semleges anyag). Ez a tartály is hűthető. Dél-amerikai túrám során egy uruguayi szőlősgazda mesélt egy érdekes tanulmányról, amely az acáltartály reakciójáról számol be. Mivel a fém némi elektromos töltés alatt van – és a borban is vannak töltéssel rendelkező részecskék (így derítenek például fehérjével) – ez a reakció hatással van a borra. Ám ez már egy újabb kiadós téma lenne… A cementtartályokról szólva Philippe arról beszélt, hogy itt az érintkező felület 25 százalékkal nagyobb, mivel szögletes a felület, illetve magánál a méretnél fogva is. Emellett egyszerűbb kezelni a hőmérsékletet is, igaz a karbantartás nehezebb.

Az Alta Vista 85%-ban francia fahordókkal rendelkezik, a maradék 15% amerikai fa. A franciát azért szeretik, mert struktúrát és komplexitást ad a bornak a hosszúság mellett, így például a Malbecet előszeretettel iskolázzák ebben. Az amerikai aromásabb (több csokoládé, vanília stb. aromát vesz fel a bor belőle) és jobban selymesíti a csersavakat. A Cabernet Sauvignont teszik leginkább ebbe. Persze nem feltétlenül, ez mindig a borász játéktere.

Argentínában sem divat „agyonütni fával” a bort, ezért közepes toastolásnál (MT) nem kapnak többet a hordók. Kilenc kádár dolgozik a borászatnak, aktuálisan attól veszik meg a hordót, aki a legjobban dolgozott. Igaz ugyan, hogy ez csak a „próba”, vagyis az iskolázás után derül ki. De így is egyértelmű, hogy abszolút a minőségre törekednek. Az, hogy szinte minden a gravitáció erejének felhasználásával történik, szinte egyértelmű. A pumpálásnál ugyanis a szőlőbogyók felsértődhetnek, és a héjból illetve a magból keserű tanninok kerülhetnek a mustba. Ez a veszély elsősorban akkor áll fenn, ha hosszú csövön keresztül, nagy nyomással történik a pumpálás, ezért ezt eleve kerülik. Nem csak a készülő bor hőmérsékletét kell szabályozni, hanem a pincéjét is. Szinte minden légkondicionált, a páratartalmat pedig egyszerűen öntözéssel szabályozzák a pincében.

Hogy Argentínát komolyan kell vennie a borvilágnak az biztos. És hogy az Alta Vista komoly szerephez jut-e ebben, és borvidéke hírnevét fogja erősíteni a világban: az is biztos. Az is dicséretes tevékenységük, hogy egy erős, saját érdekeit védő, külföldi borokat nemigen beengedő piacra eljutatták a tokajit. Köszönhetően az Edoniának lehetősege nyílik az argentin fogyasztóknak is megismerni Tokajt, illetve legalább az aszúját. A borkereskedő 110 Argentin Pesóra ($) árazta be az 5 puttonyos, 2000-es, 0,25 l-es aszút (a dollar jel: $, gyakran pesót jelent Dél-Amerikában, ha USD: U$-ként jelzik általában). A 110 ARS kb. 6500 HUF. Örültem, hogy láttam itt Tokajit, és a borkereskedés vezetőjének beszélhettem róla, bizom benne, hogy sikerül majd eladni sok-sok palackkal belőle.