Végtelen sokféle színe lehet, ami főleg a felhasznált maláták pörköltségi fokától függ, de a legalapvetőbb színei a világos, a félbarna, a vörös, a barna és a fekete. Ha nem áttetsző, hanem opálos, akkor valószínűleg szűretlen. A sötétebb sörök általában pörköltebb ízűek, édesebbek és gyakran alkoholban is erősebbek.
Milyen habja van?
Hosszan tornyosul vagy hamar összeesik? Tömött vagy levegős? Kenyérbél vagy paplanhab? A hab rengeteget elmond a sörről, főleg arról, hogy mekkora testre számíthatunk – mennyi belefőzött anyagra. Ha egy nehéz sörnek hamar elmúlik a habja, akkor az nagyon erős alkoholban. Ha egy gyenge sörnek hamar elmúlik a habja, az döglött vagy eleve vacak. Ha a hab színe nem harmonizál a sörével, akkor a sört mesterségesen színezték – óvakodj az ilyentől.
Végtelen sokféle illata lehet. A maláta kekszes, gabonás, gyümölcsös, kenyérszerű, vagy akár kávésan pörkölt aromákat kölcsönöz a sörnek, a komló füves, szénás, gyógyfüves, fenyős, virágos, citrusos vagy trópusi gyümölcsös illatokat ad, az élesztő gyümölcsös, sajtos, adott esetben illetlen erjedési illatokat tesz hozzá. Ahogy a sör melegszik, egyre több illatot ereszt ki magából. Lehet még palack, vagy kupak, esetleg tank-szaga, ha pedig semmiféle illata nincs, akkor valószínűleg olcsó nagyüzemit iszol.
Milyen íze van?
A sörben mindenekelőtt a maláta édessége birkózik a komló keserűségével. A sörnek nem egy íze van, hanem íz-története, ami tulajdonképpen e birkózás kalandos története. Jellemzően először a maláta érvényesül, aztán szép lassan, vagy éppen brutális kegyetlenséggel átveszi az irányítást a keserű komló, és az utóízt is az uralja, miközben számtalan stáción átmehet, melyeket a cukor, az élesztő, esetleg más fűszerek, adalékok okoznak. A tisztánlátást nehezíti, hogy a sör szénsavassága ezeket az ízeket és aromákat szétteríti a szájpadláson és az orrüregben, tehát akár egyszerre is érezhetjük az egész íz-történetet. Akárcsak az illata, egy jó sörnek az íze is kibomlik, elmélyül, ha hagyjuk melegedni.
Kémiából csak annyit kell megérteni, hogy a cukorból lesz az alkohol, de az élesztő nem tud minden cukrot leerjeszteni, a benne maradt cukrok pedig édessé és testessé teszik a poharunkba kerülő sört. A nehéz sörök általában sötétebbek és erősebbek is, a könnyű sörökhöz nem illik a sok alkohol és általában világosak. A jó láger (alsó-erjesztésű, közép-európai fajta) sör harapható, ropogós, feszes, az ale (ősi felső-erjesztésű fajta) olajos, selymes.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
