Szlovénok a Várban

A 80 gramm cukrot tartalmazó bor kategóriája szerint édes, ám szép cukor-sav harmóniája szerencsésen becsapja az ízlelőbimbókat, szó szincs itt nyalósságról. Nyalósnak azokat a borokat mondjuk, melyek kicsit geilek, az édességüket nem támasztják alá korrekt savak, megfelelő test. Ilyen szép egyensúlyt leginkább a Tokaji Királyudvar boraiban éreztem legutóbb. Még stílusában is emlékeztetett a francia pincészettel is rendelkező tulajdonos, Antony Hwang boraira. Szinte félszaáraz, maximum félédes érzet – a jó desszertborok ugyanis korántsem az édességről szólnak. 

De nézzük csak előről: aranysárga szín, kissé lomha mozgás a pohárban, sokat vár már ilyen kor az ember. Főleg, ha nálunk oly nehéz igazán szép tételeket találni kedvenc fajtájából… Aztán az elvárásokat szépen teljesíti is a bor: intenzíven jön a riesling oly kedvelt benzolos, virágos illatvilága, beugrik még az illatról: méz, érettség, citrusosság, császárkörte, esetleg finoman a cefre. Érettség van itt kérem szépen, ez biztos, pedig még bele se nyaltunk!

Szájba véve érződik a fő komponensek említett egyensúlya, szép harmóniája. Egy WSET-es kategórizálás nem sok mindent mondana el ezekről: közepes sav és közepes alkoholérzet, közepes test. Minden közepes – s mégsem az a bor! Ha semmi nem lóg ki egy borból az egyértelműen erény!

Ízvilágában direkt folytatása az illatoknak, sehol semmi elentmondás. Érett alma, őszibarackbefőtt, mézesség-lekvárosság és közvetlenül mellettük a citrusok, sőt mintha még olajos magvak is megjelennének egy árnyalatban. Beugrik még a konyakosmeggy-élmény is.

Gazdag és igen hosszú lecsengés, nem csak a szép savak, de az ízei is megülnek a szájban. Sokáig. Még percek múlva is ott van a szájban. Tökéletes bor? No, ne kísértsük a teljességet, de 90 pontot adnék rá, pedig nem szoktam ebben a magasságban pontozni.

—

A bor – étel párosítások két irányból indulhatnak: egy borvacsorát például akár egyetlen pincészet boraihoz is „komponálhatnak”, de egy chef előre kitalált menüsorához is ki lehet választani a hozzá leginkább passzoló bortételeket. A párosítás nem egyszerű dolog, leginkább a sommelier-k, azaz pohárnokok értenek hozzá, akik hosszú évekig tanulják szakmájukat.

Szerencsére egyre több étteremben rendeznek mam már borvacsorákat – noha a hazai borgasztronómiának még bőven van hová fejlődnie. Sokszor hallani, hogy egy kézen meg lehet számolni azokat a magyar éttermeket, ahol igazi sommelier-t foglalkoztatnak. Mindamellett a remény hal meg utoljára, augusztusban immár 17. alkalommal rendezték meg a Sommelier Magyar Bajnokság döntőjét – mindössze tíz résztvevővel…