A Borszakkör blog szedte össze a borkóstolók, -fesztiválok legkellemetlenebb alakjait. Mindre csípőből tudunk példákat mondani! 😉
Nézzünk néhányat!
- A vegyi csapás: Egész parfümfelhőt fújt magára. 30 m-es környezetében lehetetlen bort kóstolni, mert semmilyen illatot nem érzel.
- A szőrszálhasogató: Minden borral van valami baja, fintorog az ételekre, nem ízlik neki az ásványvíz, kifogásolja a papírtányérok vastagságát, a kukák számát, a poharak formáját, a közönség összetételét, a helyiség szellőzését, és ezért végigmorogja az estét. Vajon miért jött el?
- A kötéltáncos: Olyan magas sarkú cipellőben jött, amihez már józanul is jogsi és bukósisak kéne. Pár pohár után veszélyesen kileng, csak a kísérőjébe kapaszkodva tud közlekedni. Végül egy taxi megmenti, otthon meg úgyis hamar vízszintesbe kerül.
- Tanár Úr: Hogy, hogy nem, meghallotta, miről beszélgettetek, és ne vedd zokon, de ki kell javítson a kérdésben, aminek ő természetesen messzemenőkig a szakértője. Majd lead egy érzelmektől túlfűtött előadást a szőlő fenológiai fázisairól. Értelmének ragyogó fényében végül talán kiviláglik az is, hogy miért volt számára megmosolyogtatóan helytelen, hogy szederillatot éreztél abban a Merlot-ban.
- Az eltévedt: Ő igazából nem szereti a bort, úgyhogy megkeresi a pálinkás meg a sörös standot, és ott iszik. De legalább jól érzi magát.
- A kidobhatatlan: A szervezők kedvence: a rendezvény végén elkéri a bontott palackokat a kiállítóktól, és az üres asztalokon ülve morzsapartit rendez. Csak akkor hajlandó elhagyni a helyszínt, amikor azt már gyakorlatilag elbontották.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
