Azt eddig is tudtuk, hogy marketing szempontból elengedhetetlenül fontos a jó címke. Általánosságban azt lehet mondani, hogy mindegy, hogy a stílusa modern, vagy tradicionális, esetleg a kettő ötvözete, a lényeg, hogy az üveg oldalán feltűnő papír kreatív legyen, azaz képes legyen megszólítani a vásárlót. Az első benyomást ugyanis – ez esetben is – a szemünkön keresztül nyerjük. A borfogyasztás tehát a látásnál kezdődik. Azután az ár is egy meghatározó tényező, mivel egy drága bornál hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az bizony nem képviselhet mást, csak magas minőséget. De mi történik akkor, ha ízlelés alapján, vakon kell döntenünk?
Az Edinburgh International Science Festival (A Tudomány Nemzetközi Ünnepe – Edinburgh) alkalmával kutatók egy csoportja azt vizsgálta, hogy egy úgynevezett vakteszt során milyen mértékben képes az átlagember megkülönböztetni jó és rossz bort. A kísérletben 578 önkéntes vett részt, s azt kérték tőlük, hogy különböztessék meg az általuk drágának, vagy olcsónak vélt borokat egymástól. Az alanyokkal több fehér- és vörösbort kóstoltattak, 5 fonttól 30 fontig terjedő ártartományban. Egy előzetes valószínűség számítás szerint a válaszadók 50%-os eredményt kellett volna, hogy elérjenek, a valóságban azonban ennél sokkal rosszabb teljesítményt produkáltak.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
