Négy méter magas főnix- szobor jelzi Tállyán, hogy 1992-ben hivatalosan is rögzítették: Európa mértani közepe a történelmi borvidéken található. A 2000-ben felállított alkotást az ukrán Volodimir Scsur, a tállyai Közép- Európai Művésztelep és Szabadiskola rendszeres résztvevője készítette.
A község lakóházainak harmada száz évnél öregebb, de vannak négy-ötszáz esztendős házak is. A falu alatt hatalmas pincerendszerek húzódnak a 14-15. századból, részben összefüggően, részben elkülönülten. Ezek egy része ma is feltáratlan. A leghíresebb kétségtelenül a Rákóczi pince. Számos mellékágával hatalmas területet hálóz be a katolikus templomtól a Mailloth-kastélyig, a Rákóczi-kúriáig. Van egy ritkaságszámba menő, csillagboltozatos terme, amit vészterhes időkben imahelyként használtak. A település korábban Rákóczi-birtok volt, ezt példázza az 1670-es években épült Rákóczi-kúria.
Lavotta János emlékhelye is itt kapott helyet. A zeneszerző és zenetudós 1820-ban Tállyán halt meg. Lavotta az úgynevezett „virtuóztriász” tagjaként Bihari és Csermák mellett fontos szerepet játszott a magyar zene történetében. A verbunkos irányát a nyugati zenével való egyesülés felé terelte, elsősorban programmatikus jellegű darabjain keresztül. A magyar verbunkos zene atyja a katolikus temetőben nyugszik.
Kétségtelen, hogy a történelmi nevezetességeket felülmúlják a borvidék nedűi. IV. Pius pápa a tridenti zsinat idején megkóstolta a tállyai bort, és ezt a kijelentést tette: „szentségének ilyen (tállyai) bor dukál”. A Napkirály pedig a királyok borának nevezte a tokajit.
A Tokaj-hegyaljai borvidéken a szőlőművelés a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A ma ismert borok többségét azonban a 13. században kezdték készíteni a IV. Béla király által betelepített vallon szőlőművelők. A különleges minőséget a vulkáni talaj és az észak felől védett elhelyezés, a kedvező mikroklíma teszi lehetővé, meleg nyarat és hosszú, enyhe őszt biztosít.
A leghíresebb tokaji bor az aszú, amit 1630 táján készített először Sepsi László Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari titkára. Ez úgy készül, hogy a kézzel különválogatott aszúszemeket kinyomkodják, és az így nyert aszútésztából 3-6 puttonnyal (nagyjából harminc liter) adnak egy gönci hordónyi (százharminchat liter) jó minőségű tokaji borhoz, majd egy-két napi áztatás után leszűrik, és hordóban érlelik évekig. Az érlelés ideje hagyományosan két évvel hosszabb, mint a bor puttonyszáma.
Az aszú mellett a szamorodni a másik jellegzetes fajta. A szamorodni lengyel szó, annyit jelent: „ahogy született”. Az így készített bort a szüreteléskor az aszúszemeket is tartalmazó szét nem válogatott szőlőből erjesztik. Az Aszú Eszencia a leggazdagabb és legritkább tokaji bor, az aszúszemekből kinyomkodott mustból készül. Ritkaság a muskotályos aszú is, mert a készítéséhez felhasznált illatos szőlőfajta kevés.
A világon elsőként a Tokaj-hegyaljai borvidéket nyilvánították zárt borvidékké, méghozzá egy királyi rendelet keretében 1737-ben. Ez azt jelentette, hogy erre a területre más területről származó szőlőt, mustot, bort – palackozott borok kivételével – behozni nem volt szabad. Most sem szabad. A dekrétum azon nemesi okból született, hogy megvédjék a világhírű szőlő telepítésének és a neves aszú elkészítésének eljárását. A bor korábbi sikerei ugyanis arra ösztökélték a szőlőtermelő gazdákat, hogy egyre nagyobb területeken termesszenek szőlőt, ami egy idő után túltelepítéshez vezetett. A növekvő mennyiség pedig a minőség rovására ment.
Ezért 1655-ben rögzítették az aszúszemek kiválogatására vonatkozó szabályt, 1737-ben – mint fentebb említettem – királyi dekrétumban jelölték ki a Tokaj-hegyaljai termőterületet, 1772-ben pedig megszületett a világ első dűlőbesorolási rendszere. A Tokaj- hegyaljai borvidék 87 kilométer hosszúságban és 34 kilométer szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen. Három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátorhegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben található. Huszonhét települést foglal magába, melyek közt legkiemelkedőbb termelőhelyei Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
