Demeter Endre: Fröccsöt csak jó borból!

A fröccs lényege, hogy semleges, de jó savgerincű és alacsony alkoholtartalmú, lehetőleg legfeljebb 12 százalékos borból készüljön, csakúgy, mint a pezsgő és a habzóbor – mondta Demeter Endre, mádi borász az [origo]-nak.  A gyümölcsérés során folyamatosan nő a cukor- és csökken a savtartalom, ezért korai szüretelésű szőlőből érdemes fröccsözni. Mert ha túl sok az alkohol, a szénsav pillanatok alatt berobbantja a vérbe az alkoholt, ebben az esetben pedig már nem fröccsözésről, hanem gyors lerészegedésről beszélünk. A savtartalom pedig vagányságot ad.

 

Sokan gondolják, hogy a rossz bort fel lehet húzni szódával, attól vidámabb lesz. Demeter szerint ez tévedés. A viszki-bírálók például sok esetben éppen azért hígítják a kóstolókat, mert a víz kiemeli a hibákat, a szódától tehát előtérbe kerülnek a bajok, a gyenge minőségű bor is csak még rosszabb lesz.

A pezsgőt az élesztős (autolízises) jelleg – az újraerjesztés miatt – megkülönbözteti a másik kettőtől, de a habzóbor jó esetben csak annyiban tér el a fröccstől, hogy gyöngyöző borban finomabb a buborék, ez pedig plusz élvezeti értéket adhat annak, aki szereti – magyarázza Demeter.

Szürkebarát és olaszrizling a fehérből, és vörösből, ha muszáj, akkor kékfrankos – mondja Demeter, de arra a kérdésre, hogy miért szorul háttérbe a vörös fröccs, csak az ízlésre és a megszokásra hivatkozik. A rozéfröccs divatját viszont könnyen magyarázza, a magyar rozé ugyanis szerinte tökéletesen beleillik a legszigorúbb fröccsiskola elvárásaiba is – friss, korai szüretű és nem túl illatos, mert az illatos borok Demeter szerint megcsavarják a fröccsöt, ezért nem kívánatosak.

A hagyományos – és sokak által éppen túlzott szigorúsága miatt támadott – champagne-i iskola tehát a könnyű ízű, kevéssé illatos borokat ajánlja a fröccsnek, de abban a borász is egyetértett, hogy a bor és a fröccs is olyan, mint a képzőművészet. Nincs szakmai szempont, ha jó inni, inni kell, ha nem, akkor másik jöhet – olvasható az [origo]-n.