Az első fejtés lényege, hogy a bor a seprőtől (üledék, szennyeződés) idejében elválasztásra kerüljön. Ezt az időpontot meghatározza a borseprő összetétele és a bor kémiai összetétele. A seprőben megtalálhatók különböző szennyeződések (pl.: borkő) – amelyek az erjedés során kicsapódnak – valamint elhalt élesztők.
Az első fejtés időpontja pontosan csak a penészes, rothadt termés borának esetén nevezhető meg. Ilyen bornál a kierjedés után azonnal el kell végezni a fejtést. A művelet időpontja aszerint változik és tolódik ki, hogy a bor mekkora sav- és alkoholtartalmú. 2-6 héttel az erjedés után ajánlott fejteni a könnyű, savszegény borokat, 6-8 hét elteltével a magas sav-és alkoholtartalmú borokat. A fejtés vörösborok esetén legkésőbb 8-12 héttel az erjedés után történik.
Általánosságban három fő borfejtési módszer különböztethető meg.
Nyílt fejtéskor a bort úgy választják le a seprőtől, hogy közben nagy felületen érintkezik a levegővel. Általában az egészséges, törésre nem hajlamos borokat fejtik így.
Zárt fejtést azoknál a boroknál alkalmaznak, amelyek illatát maximálisan meg akarják őrizni. Ilyenkor a bornak nincs módja a fejtés során levegőfelvételre.
A félig zárt fejtés az előző két módszer kombinációja. Ez zárt lefejtést és nyílt befejtést jelent.
A bor fejtésének célja mindig a bor fejlődésének az elősegítése kell, hogy legyen. A megfelelő időpont megválasztása rendkívül fontos, hiszen a túl későn fejtett bor kellemetlen szagúvá, a túl korán fejtett pedig zamatanyagokban szegényebbé válhat.
Szalai Nikoletta
A bor kezelésének egyik legfontosabb művelete a borfejtés. Ez a művelet alapvetően meghatározza az újbor fejlődését, ezért rendkívül fontos, hogy megfelelő időben és megfelelő szakértelemmel történjen.
Csatlakozz
Tetszett a cikkünk? Iratkozz fel hírlevelünkre!
feliratkozásos form
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
