„Békés osztozkodás” a szőlőbetegségek között 2006-ban

E két esztendő növényegészségügyi helyzetét illetően azonban jelentős különbség, hogy amíg 1995-ben mindhárom gomba országos járványt idézett elő, addig 2006-ban mérsékelt fertőzésük volt inkább jellemző, járványok csak elvétve, helyi jelleggel törtek ki.

A lisztharmatjárvány elmaradt

A lisztharmatgomba számára a bogyók fogékony stádiumának időszakában (a virágzás kezdete és a zöldborsónyi állapot között) az átlagosnál picivel hűvösebb és jóval csapadékosabb volt az idő 2006-ban (2. ábra). Gondolhatnánk, hogy nyilván emiatt maradt el a járvány, hiszen ez a gomba a meleg, párás, csapadékszegény időt kedveli. Mielőtt azonban elégedetten nyugtáznánk megállapításunkat, nem árt, ha a 2. ábrát kicsit tanulmányozzuk. Nézzük például az 1992-es, a 2001-es és a 2005-ös esztendőket. Ezekben az években erős volt a fertőzési nyomás, ám az időjárás – láss csodát! – szinte ugyanolyan, mint 2006-ban. De menjünk tovább, vegyük a két legnagyobb járvány kitörésének évét, 1994-et és 2004-et. Itt megint visszatérni látszik a kezdeti logika, mivel mindkét esztendőben átlagos hőmérsékletű és a szokásosnál szárazabb volt a fürtfertőzés időszaka. De akkor most vessünk egy pillantást 1996-ra, amikor a kórokozó járványgörbéje a mélypontjára süllyedt, s fürtfertőzést szinte észlelni sem lehetett az ültetvényekben. Nos, a logikusnak tűnő érvelésünk pillanatok alatt szertefoszlik, hisz hasonló időjárás köszön vissza ránk, mint a nagy járványok éveiben.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a lisztharmatgomba évjáratonkénti járványgörbéjének alakulását elsősorban nem a bogyófertőzés időszakában uralkodó időjárás befolyásolta. Hanem akkor mi? A kiindulási (primer) fertőzőanyag mennyisége.

A lisztharmatgomba terjedése ugyanis korlátozott: sem az aszkospórái, sem pedig a konídiumai nem jutnak el tömegesen nagyobb távolságra. Másrészről pedig a bogyófertőzés időszaka meglehetősen rövid: egy-egy ültetvényt tekintve kb. 40-50 napra tehető. Ennyi idő alatt a kórokozónak legföljebb 3-(4) nemzedéke tud kialakulni: egy aszkospórás és 2-(3) konídiumos generáció. E 40-50 nap alatt, mivel a gomba terjedése korlátozott, az ültetvényekbe tömegesen nem tud besodródni, és 3-(4) nemzedék során a fölszaporodása is csak bizonyos korlátok között képzelhető el. Azaz tömeges bogyófertőzés csak ott lehetséges, ahol viszonylag nagy mennyiségben van jelen a primer fertőzőanyag. Járványok azokban az esztendőkben alakulnak ki, amikor a nagy mennyiségű primer fertőzőanyag jelenléte általános.

A primer fertőzőanyag keletkezését, lemosódását, áttelelését és kiszóródását viszont alapvetően befolyásolja az időjárás. Ez alatt azonban nem a bogyófertőzési időszak, hanem a kleisztotéciumképződés és az aszkospóraszóródás közötti hosszú (mintegy 9-10 hónapos) periódus időjárását kell érteni. Ha e 9-10 hónap során végig kedvezően alakul az időjárás, akkor nagy mennyiségű primer fertőzőanyagra lehet számítani. Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy a gomba különböző életszakaszaiban más-más környezeti feltételek tekinthetők optimálisnak (3. ábra). A kleisztotéciumképződés (augusztus-szeptember) során a meleg, száraz, a termőtestek tőketörzsre történő lemosódásakor (október-november) viszont a csapadékos, korai fagyoktól mentes időjárás a kedvező. Több kleisztotécium életképes marad, ha viszonylag enyhe és nem túlságosan száraz a tél, és annál több aszkospóra szóródik ki belőlük, minél csapadékosabb és melegebb a rügyfakadás és a virágzás közti időszak. A 3. ábráról leolvasható, hogy a 2006-os szezont megelőzően mind a kleisztotéciumképződés, mind a lemosódás időszakában kedvezőtlenül alakult az időjárás a lisztharmatgomba számára, sőt a tél sem kedvezett neki igazán. Ez lehetett az elsődleges oka a szokásosnál gyengébb fertőzési nyomásnak.

A szőlőperonoszpóra primer fertőzését május végén jelezte a Lufft-készülék Szekszárdon, s az első tünetek megjelenését június 8-ára valószínűsítette (4. ábra). A tüneteket szinte napra pontosan, június 9-én (virágzás) meg is találtuk a leveleken, s mivel az időjárás július elejéig a gomba számára kedvezően alakult, és – számításaink szerint – a fertőzőanyag is nagy tömegben telelt át, súlyos fürtfertőzésre számítottunk. Ez azonban – noha a műszer is 7 fertőzési ciklust jelzett – nem következett be, az első fürttünetek csak július közepén jelentkeztek. Súlyosabb fürtfertőzés csak egy-egy késői érésű (pl. Merlot, Cabernet fajtájú) ültetvényben alakult ki. A kórokozónak nyilván a teleléssel lehetett problémája, de hogy ez pontosan mi volt, jelen ismereteink alapján nem tudjuk megválaszolni. Örüljünk, hogy így alakult.

Dr. Füzi István
fejlesztőmérnök