Alföld: minőségi borunk is van!

Régebben az alföldiek úgy tartották, hogyha a néhány nagyobb, sík terepből kiemelkedő „hegyekről” nevezik el boraikat, akkor azt a fogyasztó biztosan jobbnak fogja értékelni. A bort át kellett vinni a hegyen – ahogy ők mondták. Bár az Alföld klimatikus viszonyai mit sem változtak az évszázadok során, az itt élő borászatok mégis megtanulták, hogy szerényebb adottságaikat hogyan tudnák mégis eredményesen kihasználni.

Régóta beszédtéma, hogy kis hazánk területén milyen bortermelést ösztönözzenek támogatással, merre folytatódjanak a fejlesztések. A vita az alföldi borászok és a többi borvidék között csillapíthatatlannak bizonyul. Az idei téli és tavaszi fagyok ráadásul azoknak az igazát látszik erősíteni, akik az alföldi szőlőtermesztésnek szerényebben osztanának lapot a jövőben. A fagykár miatt az idei évben sem várható a Duna borrégiót magába foglaló három borvidéken (Kunsági, Csongrádi, Hajós-Bajai) a sokéves átlagát meghaladó termés.

 

Az időjárási viszonyok kedvezőtlen alakulása mellett ez a térség a piaci folyamatoknak is jobban kitett más borvidékeknél. A döntően az alsó piaci szegmenset kiszolgáló borvidékek szőlőtermelőinek és borászatainak az időjárás alakulása mellett az árfolyamok mozgását is figyelemmel kell kísérniük, mert piaci szerepük nagyban függ a főleg Olaszországból behozott borok árától. Igaz, hogy ezen borok döntő többségét is az itt tevékenykedő borászatok hozzák be és értékesítik a piacon.

Az elmúlt két év érdekes piaci helyzetet teremtett. A szőlőárak ugyan kedvezően alakultak, de az alacsony termésmennyiség miatt minden eddiginél több, mintegy 800 000 hektoliter importbor érkezett 2011-ben a magyar piacra. Ezeknek a boroknak a döntő többsége az alsó piaci szegmensben került értékesítésre.

Zárhatnánk is Alföld pincéinek kapuit, ha nem lenne egyre több bortermelő, akik minden nehézség ellenére a fejlesztésben és a minőségjavításban látják a jövőt. A régió termelői élen járnak a szőlőültetvények megújításában, de jelentős lépéseket tettek annak érdekében, hogy negatív megítélésük a fogyasztók fejében is változzon. A komoly technológiai fejlesztések következtében olyan borok kerülhetnek a boltok polcaira, amelyek mellett már nem lehet elmenni szó nélkül, legyintve, hogy ez csak egy alföldi bor.

Ezek a fejlesztések mindenképpen örvendetes előrelépésnek mondhatók, mivel a magyar borkínálat mintegy felét mennyiségben mégiscsak ez a térség adja. Ha a magyar bor iránt amúgy hűséges hazai fogyasztók egyre növekvő mennyiségben innák a külföldi kínálatot, a magasabb minőséget képviselő külföldi választék is hamarabb megtalálná az útját a hazai fogyasztók poharába.

Ma az Alföld már nem egy borkategória. A tőmegtermelés továbbra is jellemzi a térséget, de már több olyan bortermelő is van, akik meg tudják mutatni, hogy ebben a térségben a mennyiség mellett minőség is van. A Duna borrégió borversenye előtt a régiót alkotó három borvidéken megrendezték a helyi borversenyeket. Méreténél fogva a legnagyobbnak a Kunsági borvidék számít, így a legtöbb nevezőre is innen lehet számítani. Érdekes, hogy a Csongrádi borvidékről az Országos Borversenyre nem nevezett egyetlen termelő sem.

A 2011-es Országos Borversenyről a régió borai 10 aranyérmet hoztak el. Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel készülő borok aránya (a köztudatban minőségi bor) a régióban 20% alatt van. Innen nézve ez mindenképpen figyelemre méltó eredmény. Már van néhány tucat borászat, amelyek a régióban kijelölték a térség megújulásának útját, de évről évre új arcok tűnnek fel a régió borversenyeinek eredménylistáján az érmes borok között.

A XIV. Kunsági Borversenyen 30 arany helyezés született. A legjobb forgalmi bor a Tápió-Vin Kft 2009. évi Cabernet sauvignon barrique bora lett. Az aranyérmes borokból kerül kiválasztásra a borvidék új arculatát jelentő PartyBor válogatás is.