Hippokratész a bort sebek kezelésére használta, emellett nyugtató, altató, lázcsillapító, erősítő gyógyszerként alkalmazta, sőt előírta emésztőrendszeri zavarok esetén, fájdalomcsillapításra, valamint szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására.
A középkorban a bor népitalnak számított. Mindenesetre az ókorban és a középkorban Paracelsus mondását érvényesnek tartották: a hatás a dózistól függ. A XIX. század végére a bor baktériumellenes hatása tudományos bizonyítást nyert. Napjaink felfogása szerint a bor mértékletes fogyasztása kedvezően hat: a légzésre, a szív- és érrendszerre, az emésztőnedvekre, a központi és perifériás idegrendszerre, a mozgásszervekre, a bőrre, az immunrendszerre és a hormonrendszerre.
A francia paradoxon
A szívinfarktus gyakorisága Franciaországban aránytalanul alacsonyabb, mint más nyugati országokban, pedig a franciák több zsírt fogyasztanak, többet dohányoznak és kevesebbet sportolnak. Mi vajon a titka ennek a felismerésnek? A francia, akárcsak a többi földközi-tengeri nemzet, híres borairól és borfogyasztási kultúrájáról. Ez a tény több kutatás kiindulási alapját képezte. A Dán Járványügyi Központ vizsgálati eredményei rámutatnak arra, hogy azok a nők és férfiak, akik mérsékelten, de rendszeresen vörösbort fogyasztanak, közel 50 százalékkal kisebb valószínűséggel kapnak szívinfarktust vagy agyvérzést.
Az adatok a vörösbor tartalomanyagainak kedvező egészségügyi hatásait mutatják, amelyekért a szervezet oxidációs folyamatait gátló anyagok felelősek. Az antioxidáns hatás révén megakadályozzák az LDL-koleszterin oxidációját, és ezzel az érelmeszesedéshez vezető anyagcseretermékek lerakódását az erekben. A vörösbor jótékony hatású vegyületei az ún. polifenolok, közülük is legfontosabb a resveratrol, az antociánok és a csersavat képező galluszsavak. A resveratrolt a fehérborok is tartalmazzák, de jóval kevesebb mennyiségben.
A francia paradoxon tehát a vizsgálatok eredményeképpen tudományos magyarázatra talált. Mindezek ellenére nem szabad megfeledkezni az alkoholfogyasztásra érvényes mondásról, miszerint: nagymértékben méreg, kismértékben orvosság.
A középkorban a bor népitalnak számított. Mindenesetre az ókorban és a középkorban Paracelsus mondását érvényesnek tartották: a hatás a dózistól függ. A XIX. század végére a bor baktériumellenes hatása tudományos bizonyítást nyert. Napjaink felfogása szerint a bor mértékletes fogyasztása kedvezően hat: a légzésre, a szív- és érrendszerre, az emésztőnedvekre, a központi és perifériás idegrendszerre, a mozgásszervekre, a bőrre, az immunrendszerre és a hormonrendszerre.
A francia paradoxon
A szívinfarktus gyakorisága Franciaországban aránytalanul alacsonyabb, mint más nyugati országokban, pedig a franciák több zsírt fogyasztanak, többet dohányoznak és kevesebbet sportolnak. Mi vajon a titka ennek a felismerésnek? A francia, akárcsak a többi földközi-tengeri nemzet, híres borairól és borfogyasztási kultúrájáról. Ez a tény több kutatás kiindulási alapját képezte. A Dán Járványügyi Központ vizsgálati eredményei rámutatnak arra, hogy azok a nők és férfiak, akik mérsékelten, de rendszeresen vörösbort fogyasztanak, közel 50 százalékkal kisebb valószínűséggel kapnak szívinfarktust vagy agyvérzést.
Az adatok a vörösbor tartalomanyagainak kedvező egészségügyi hatásait mutatják, amelyekért a szervezet oxidációs folyamatait gátló anyagok felelősek. Az antioxidáns hatás révén megakadályozzák az LDL-koleszterin oxidációját, és ezzel az érelmeszesedéshez vezető anyagcseretermékek lerakódását az erekben. A vörösbor jótékony hatású vegyületei az ún. polifenolok, közülük is legfontosabb a resveratrol, az antociánok és a csersavat képező galluszsavak. A resveratrolt a fehérborok is tartalmazzák, de jóval kevesebb mennyiségben.
A francia paradoxon tehát a vizsgálatok eredményeképpen tudományos magyarázatra talált. Mindezek ellenére nem szabad megfeledkezni az alkoholfogyasztásra érvényes mondásról, miszerint: nagymértékben méreg, kismértékben orvosság.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
