Folyékony só kéksajttal
Fehérburgundi, alias pinot blanc
„Magyarországon nem tartozik a legelterjedtebb szőlőfajták közé, bár már az 1930-as években szerepelt szőlészeti leírásokban. A fehérburgundi számos termőhelyen előfordul, de vezető fajtává egyik borvidéken sem vált. Mintegy 160 hektár nagyságú területen termesztik, zömmel a Bükkaljai és a Tolnai borvidéken.
A magas mésztartalom jótékony hatással van aromaképzésére.
Bora a magyar borvidékeken nem sokban különbözik más termőhelyen (pl. Elzászban) termett fajtatársaitól. Nehezebb évjáratokban kemény, élénk savakat, nem megfelelő terméskorlátozás mellett túlzott neutralitást mutat. Ezzel szemben gondos munkával és kisebb hozammal kellemesen üde, elegáns savkészletű, jellegzetesen csonthéjas gyümölcsökre (dió, mogyoró) emlékeztető illattal és ízzel kóstolhatjuk. A Kárpát medencében a Fertő tó környéke emelhető ki, mint optimális termőhelye. A Balaton déli és északi partján egyaránt találkozunk vele.”
Forrás: Rohály Gábor, Mészáros Gabriella, Nagymarosy András: Terra Benedicta – Áldott föld, 2004
Egykor ezt írtam a borról:
„Gróf Buttler Pinot Blanc 2009 – A bor a Szarkás-tetőről származik, s a reduktív erjesztés után a komplexebbé tétel miatt pár hónapra többed töltésű fahordókba került, ahol battonage eljárást alkalmaztak. Megjelenésében a citromsárga egy sötétebb árnyalata figyelhető meg, míg illatában a friss gyümölcsös aromák – főként ananász és őszibarack – és némi tejszínesség. Ez az ornamentika ízben is visszaköszön, kerek savak, közepes test, krémes textúra és a lecsengésben finoman jelentkező meszes ásványosság kíséretében. Egyensúlyos, elegáns, tartalmas tétel, mely tizenhárom fokon remek kis borélményt tud okozni.”
Kétezer alatt hozzáférhető
Hogy mi változott azóta? Nos, majdnem egy év elteltével határozottan megjelentek a borban a palackos érlelés úgynevezett tercier aromái. Palackbuké. Ugyanakkor megérett, rendeződött, összesimult. Konzisztenciája, ha lehet, a korábbinál még krémesebb lett, s mind az illatban, mind az ízben tombolnak az ásványok, elnyomva a korábban erőteljesen jelentkező sárga húsú gyümölcsökre emlékeztető jegyeket. A mineralitás intenzitásában ez a 2009-es pinot blanc egy tartalmas somlói bor sóit, köveit idézi, de a Terra Benedicta által aláhúzott magvas világ is – főként pörkölt mogyoró formájában – kellően érezteti magát a kortyban. Mindazonáltal a bor fejldése csúcsára ért. Ha egészen pontosak akarunk lenni, talán már a csúcson kezd is átbillenni, amire abból következtethetünk, hogy a savak kezdődő lágyultsága okán az alkohol némileg kikandikál a szerkezetből. Nem zavaró, nincs vele gond, már aki hozzám hasonlóan szereti ezt a garatot kellemesen fűtő alkoholjelenlétet. Ennek ellenére talán nem árt a szokásosnál hidegebb hőfokról, úgy 9 ºC-ról indítani a kóstolást.
Az Origo Borbárban most csak 1990 forint. Vegyünk belőle néhány palackkal, ennyiért Isten áldása.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
