A szakirodalom nem az ókori görögöket vagy a rómaiakat tartja az első borkészítőknek, sőt, nem is Mezopotámiából származik a szőlőlé erjesztése, a borivás hagyományának történeti gyökereit a Dél-Kaukázus termékeny völgyeiben, a mai Grúzia területén kell keresnünk – írja a Borkorzó.
A Dél-Kaukázus ősi népe kb 6000 évvel ezelőtt felfedezte, hogy a vadszőlő leve titokzatos átváltozással borrá alakul, ha a földbe teljes terjedelmükben beásott agyagedényekben, ún. kvevrikben, hagyják. Ezt a tudás aztán apránként fejlődött és finomodott az évszázadok során.
A kvevrik borkészítésre szolgáló speciális edények. A termelés és a fogyasztás különböző fázisait többezer év óta, mind a mai napig fejlesztik, de a Dél-Kaukázusban a kvevri még most is ugyanolyan fontos szerepet tölt be a borkészítésben, mint valaha.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
