100 éve halt meg Gundel János

Gundel János, a magyar szálloda- és vendéglátóipar úttörője, a neves vendéglős dinasztia alapítója 100 éve, 1915. december 28-án halt meg Budapesten.

 

Johann Gundel néven 1844. március 3-án született a bajorországi Ansbachban. Tizenhárom évesen Pestre jött vendéglős nagybátyjához dolgozni. Egy kocsmában kezdte pikolóként, de tehetségének köszönhetően rövid idő múlva már a belvárosi Arany Sas fogadóban alkalmazták. Első önálló vendéglőjét, a Bécsi Sörházat 1869-ben nyitotta meg a Király utcában, két évvel később átvette a József nádor téri Virágbokor vendéglőt is. Az üzletet felvirágoztatta, itt kerestek enyhülést a közeli gabonatőzsde alkuszai, és több híresség is látogatta az intézményt. A Gundel vendéglőknek kiváló bécsi szeletük és csapolt osztrák sörük miatt ellenállhatatlan vonzereje volt.

 

A szakma legnagyobb meglepetésére alig 35 évesen visszavonult, és belevetette magát a közéletbe. A Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnöke, Budapest Székesfőváros törvényhatóságának tagja lett, komoly erőfeszítéseket tett a szakoktatás megszervezése érdekében. Ám tíz évvel később, 1889-ben – időközben öt gyereke született – visszatért a vendéglátáshoz, kibérelte az István Főherceg szállodát az Akadémia és a Vigyázó Ferenc utca sarkán. (Az épület ma már nincs meg, 1904-ben átalakították, a házat a Gyáriparosok Országos Szövetsége vette meg.) A konyhájáról méltán híres szálloda az irodalmi élet egyik központja lett, legjelesebb vendége Mikszáth Kálmán volt, az ő hatására alkotta meg Gundel a palóclevest. A szállóban tanulta ki fia, Károly is a szakmát, pikolóként és kenyeresfiúként is dolgozott.

 

1904-ben ismét visszavonult, idejét és erejét ettől kezdve a szakmai szerveződés és képzés előmozdításának szentelte. Számtalan tisztséget viselt, egyebek közt az Állandó Borvizsgáló Szakértőbizottságban, az Vendéglős Szövetségben, a Budapesti Kávés Ipartársulatban. Nevéhez fűződik a vendéglátóipari szakma képesítéshez való kötése, a nemzetközi kapcsolatok felvétele.

 

Híres volt alaposságáról, személyesen ellenőrizte a menükönyvet, az adagokat, az ételek összeállítását, olykor még a moslékosdézsát is átvizsgálta. Több ételt is „alkotott”, elsőként enyhítette a korábban barbárnak, túlfűszerezettnek tartott magyar konyhát a nemzetközi konyha szelídebb, pikáns ízeivel. Számos szakcikket írt magyarul és németül. Szabadidejében esztergált, elefántcsont tárgyakat készített, budafoki kertjében dolgozgatott.

 

Szinte élete végéig dolgozott, örökségét fia, Gundel Károly vitte tovább, akinek neve még életében fogalom lett.