Délelőtt 11-kor választhattam, hogy nekiállok a kerti pavilon eláztatott függönyeit leszedni (sajnos a kertész nem rakta össze a képet a locsolóberendezés és a kioszk távolságáról) vagy hagyom száradni őket és addig megcsinálom gyorsba’ a borrendelést. Amikor elővettem a beszállító listáját, láttam magam, amint a csontszáraz függönyöket viszem a mosodába délután 3-kor.
Persze, tudom mit termelnek a régióban, de sokkal több szempontot kell figyelembe venni, amikor egy étteremnek rendelek, mint amikor a vacsoraasztalnál ülünk. „Spanyolviasz, kisanyám!” Mondhatják Önök, igen, nyilván nézem az árakat is, sőt vetek egy pillantást a menüre is, ha már a séfet nyüstölöm naphosszat.
Ezeken a szempontokon kívül ezer más ajtó előtt találom magam. Melyik pincészet hol van pontosan, kit találok meg a hipermarketekben is, és ki a kistermelő? Kik tartoznak az egyes eredetvédett kategóriákba? Ki a bio? Tényleg bio?
Ezért is szuper a vendéglátás: állandóan tanulunk! A főnökeimnek megindokolni, a vendégeknek pedig elmesélnem (eladnom) kell, mi alapján választok pincészetet.
Puglia négy nagy bortermelő régiója közül a legészakibb Dauina.
A név a görög Daunoból ered, ő volt Lükaón arkadiai király fia. Hogy pontosan miért jött ide, arról nem találtam adatot, talán közrejátszott apja csúnya sztorija Zeusszal. A Főistennek állítólag viszonya volt Lüakón lányával, amire Apu berágott, és egy közös vacsorán emberhússal kínálta a Főnit. Utóbbi mihez tartás végett farkassá változtatta a királyt, ha esetleg emberhúsra vágyna, így majd kétszer is meggondolja.
Dauno a zűrös családi fészket Puglia homokos, mészben és agyagban gazdag földjére cserélte. A sötét vöröses színű talaj vasban gazdag, csapadékot szinte csak télen lát, napot annál többet.
Daunia egyik legfontosabb őshonos fehér szőlője a bombino bianco.
Lazio tartományban Trebbiano d’Abbruzzo néven találjuk meg ugyanezt a fajtát, Emilia-Romagnaban pedig Pagadebitként terjedt el. A név azt jelenti szó szerint, hogy hitelt fizető, és a fajta termékenységére utal, a gazdák biztos bevételre számíthattak a rossz időnek is ellenálló Bombinoval.
A belőle készült borok könnyedek, fehérhúsú gyümölcs, ásványi jegyekkel, és diszkrét kamillával vesznek le a labunkról. Ilyen a Cantina La Marchesa Il Quadrelloja is. Szalmasárga, kristálytiszta, virágos illat, mandulával. A szánkban alma érkezik, ásványok, kvázi tűzkő, nem vész el hamar, halas előételekhez és friss sajtokhoz is passzol.
A pincészetben egyébként egy házaspár dolgozik 12 hektáron a ’80-as évek óta nagyrészt gépek nélkül, tradicionális módszerekkel.
Amúgy a függönyt is leszedtem.
Il Quadrello 2012 12,5%
( Bombino Bianco 100% )
Cantina La Marchesa
I.G.P. Daunia
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
