Préselés közben álmodik

 

Sarkadon történt mindez, amikor Bálint öreg rokonainál töltötte a nyarak egy részét, és nagyon beleszeretett a paraszti létbe, ezért adta a szokatlan választ. Nem gondolta volna, hogy közel két évtized után valósággá válik gyermekkori vágya. A Külkerekedelmi Főiskola jelentette vargabetű után, és egy Szepsy Istvánnal készült interjú hatása alá kerülve kezdett el maga is borászkodni, miután évekig a Borbarátban dolgozott többek között mint borszakíró. A Pestről hétvégente a szőlőbe ingázó kezdeti évek után feleségével két éve költözött Pestről Gyöngyöspatára, ahol jelenleg három hektár szőlőt és az ott termett borokat gondozza.

– Hóban mentem ki Gyöngyöspata fölé, a Mátra magas hegyei közé nyúló Úrráteszi dűlőbe – mesél a kezdetekről Bálint. – Tavaszig még nem derült ki, mi is lapul a fehér lepel alatt, „látatlanban” vettük meg a harmadhektárnyi szőlőt. Mégsem hatalmasodott el rajtam sosem az érzés, hogy rossz döntés volt a vétel, egyszerűen hiszek abban a darab földben. Ha az ész mégis kérdőjeleket csempészett az örömbe, akkor nyugtatóként mindig újra éreztem Józsi bácsi (az előző tulajdonos) onnan készült, előző évi olaszrizlingjének ízét: csábító, mégis egyszerű szépség volt, mint egy parasztinges mezei tündér. Minden furfang nélküli borászkodás eredménye volt: semmi fajélesztő, enzimről talán még nem is hallott, savat, alkoholt nem mért, prése idősebb, mint ő maga, nem szűrt, nem derített, a bor mégis tünemény: az ember egyből a következő pohárra gondolt. Hiszek benne, hogy Józsi bácsi ösztönös természetessége egyben a legjobb borok készítésének fő csapásirányát is kijelöli. Az alap ugyanaz, már csak arra gondoltam, hogyan lehet a felhígított és kicsit „foltos ruhába” öltöztetett szépséget megfésülni, kibontani és eszenciáját felerősíteni.

Ezért Bálinték a korábbi ernyőművelést egykaros kordonra alakították, metszésnél 30 helyett nyolc-tíz rügyet hagytak, majd a hajtást és a fürtöt válogatták, lelevelezték a fürtzónát; szüretkor cserszeginél 1,4 kg, olaszrizlingnél 1 kg szőlő lett az eredmény, a mustfokok viszont 4-5-tel magasabbak lettek a környékben lévő hasonló szőlőkénél.

– Préselésnél egész fürtöket préseltünk, a rudat csak óvatosan húztam, így a lékinyerés mennyiségre rossz lett (60%), de így csak a lé legjava folyt a tartályokba. A borok fajélesztő és enzim nélkül erjedtek, lassan, de az általános félelmekkel és előítéletekkel szemben komplikációk nélkül.

Préselés közben megálmodta, hogy mit szeretne még.

– Fő vágyam és célom, hogy barátaimmal, Karner Gáborral és Szecskő Tamással együtt minél több emberrel megismertessük, milyen különleges borokat ad mifelénk a természet, valamint az, hogy a diófa alatt ücsörögve egy jó pohár borral a kezünkben elnézzük feleségemmel, ahogyan két fiunk majd kergetőzik a leendő karós kadarkaültetvény tőkéi közt a házunk feletti domboldalban. A két barátommal egy csapatot is alkotunk, a nevünk: Tőkések – Mátrai Kézműves Borászkör.

Losonci Bálint, egy 2010-es Halmaj Chardonnay-t ajánlott fel azoknak, akik szavaznak 2011 Fiatal Magyar Borászára és eljönnek a díjátadó buliba, ahol kisorsoljuk a borokat.

– Ez a bor abszolút újdonságnak számít a Losonci Pince történetében, hiszen ez volt az első év, amikor Chardonnay-t zártunk palackba. Nem is vártam tőle, hogy az első, ráadásul elég nehéz évjáratban szép termést adjon, ehhez képest most úgy látom, ez eddigi borászpályafutásom legszebb fehérbora! Szerintem a bor előnyére válik, hogy a legtöbben fel sem ismerik benne a szőlőfajtát, valószínűleg mivel távol áll az itthon elterjedt chardonnay stílustól. Az újfahordós érlelés vaníliás, vajas karakterét és a fajélesztők tutti-fruttis aromáit nélkülözi, viszont izgalmassá teszi az évjárat magasabb savait kiegyensúlyozó maradékcukor és a gazdag gyümölcsösség. A termőterület ebben az esetben a Halmaj dűlő, amely meszes altalaja és meredek, délkeleti kitettsége okán véleményem szerint kifejezetten jól illik ehhez a szőlőfajtához.