Libák és borok a Gellértben, újratöltve

 

Mint egy viszonylag új kezdeményezés, ez is még helyét keresi a manapság egyre nagyobb méreteket öltő borkóstolók, borfesztiválok tengerében. A koncepció kezd letisztulni, de finomhangolások voltak idén is, és valószínű, hogy lesznek jövőre is az építő kritikák hatására. A felismerés, az ötlet kiváló, ugyanis valószínűleg a Gellért szálló szervezi a legnagyobb méretű Márton-napi fesztivált. Tavaly még a belépős rendszer mellett a vendégeknek fizetni kellett az egyes elfogyasztott borok után is, idén viszont már a 4900 forintos fix összeg befizetése után bárki bármennyit kóstolhatott a kiállító borászok boraiból. Ez azért erős váltás, mind a borászok, mind a vendégek szempontjából. A borászok egy „locsolós” kóstolóra jönnek, így nem feltétlenül – sőt többségük esetében biztosan nem – hoznak a csúcsboraikból (tisztelet a kivételeknek), inkább a megbízható, de nagyobb mennyiségben készült tételeiket mutatják be. A vendégek száma viszont növekszik, de egyben hígul is az összetétel, olyanok is részt vesznek az eseményen, akik a pénteki vagy szombat esti buli előtt „bemelegíteni” jönnek, sőt esetleg még ennél is komolyabb mennyiséget meginni, nem pedig borokat kóstolni. Mert ugyebár a kettő nem ugyanaz, és a két vendégsereg sem ugyanaz. Jól megkülönböztethető volt most is, hogy ki melyik „kaszthoz” tartozik. A vendégsereg ilyen mértékű támadására a borászok sem voltak felkészülve. Jómagam szombat este mentem csak ki a fesztiválra, de sok borász arról panaszkodott, hogy borainak jó részét már kitöltötte pénteken, és szombaton a 17 órás kezdés után már nem sokáig tartanak ki a készletei, max. este hétig, holott a rendezvény csak este tízkor zárt. Ez nemcsak a kóstolók többségét, de engem is arra ösztönzött, hogy előbb jöjjenek a borok, amíg vannak, aztán ráérünk a libákkal foglalkozni.

A rendezvény fehérboros vonalon erősen Tokaj-hangsúlyos volt. A Royal Tokaj és a Gróf Degenfeld alap száraz furmintjai valamint az Oremus szintén száraz Mandolás furmintja, mint mindig, most is jó választásnak bizonyult; ezekkel nem lehet mellé lőni. A Pannon Tokaj Dominium válogatás sorozata most is tetszett, mind a hárs, mind a furmint remek formában volt, viszont most legjobban a Zsombor cuvée ragadott magával, a kis maradékcukor miatt sokak kedvence lett. Ráadásul ez a pince volt az, amely elég széles szortimentet hozott, például csak náluk volt kóstolható az este folyamán aszú, ami meg is látszott a stand körüli állandó nagy tömegen is. Az este folyamán azonban a két kedvencünk, Tokaj két fiatal feltörekvő borásza, Szilágyi László (Gizella pince) és Balassa Péter, kiknek dűlős furmintjaik (Szil-völgy, Szent Tamás, Betsek) az este legszebb borainak bizonyultak. Tokajon kívül a Csobánc kiválóságait palackba záró Villa Tolnay dobogtatta meg szívünket fehérboraival. Olaszrizlingjeiről tudtuk korábbról is, hogy remek borok, most viszont egy parádés zöldveltelini, rajnai rizling, chardonnay hármast is mellé tett. Fehérben még kóstoltuk a mátrai Kovács Zita friss, üde 2013-as Irsai Olivérjét, ami, mint a végén kiderült az egyetlen általunk kóstolt újbor volt ezen a rendezvényen. Zita is azon borászok közé tartozott, akiknek hamar elfogytak a borai, így például az ismerősök által az este egyik legjobb vörösborának tartott 2012-es syrah-jához már nem is volt szerencsém. Most aztán vadászhatok rá más kóstolókon, sokkal szemfülesebben. A vörösborok közül nálam az este borászatának a szekszárdi Eszterbauer pince bizonyult. Nagyon szerettem fűszeres, játékos kadarkájukat, az egyre szebb kékfrankosukat, a Tüke bikavér is egyre jobb formában van, míg a csúcsboruk, a Tivald névre hallgató cabernet sauvignon annyira izgalmas és komplex, hogy egy ilyen szaladós, jövős-menős, túlzsúfolt kóstoló szinte éppen csak bepillantást enged szépségeibe. Ezt a bort nyugodt körülmények közt még szeretném újrakóstolni, a részleteket kibogarászni benne. Tetszettek még a villányi Kiss Gábor vörösborai, még viszonylag fiatalok, frissek voltak, de már most is élvezhetőek, valószínű, hogy a szokásosnál elegánsabb villányi tanninstruktúrának köszönhetően. Az ételeket tekintve nem kísérleteztem, maradtam a klasszikus libasült-pároltkáposzta vonalon, ami szokás szerint most is bevált. A nem ide való ételekről már amúgy is szót ejtettek kollégák korábban.

A rendezvény azonban nem csak a péntek-szombati borkóstolóról szólt. Ezen a két napon került sor a Gellért Sörözőjében a Négy nemzet séfjei, ételei, borai néven futó borvacsorára is, persze külön belépő ellenében. A versenyben Magyarország mellett a franciák, az olaszok és a spanyolok vettek részt, az egésznek pedig Váncsa István volt a házigazdája, aki egyébként ezen a rendezvényen tartotta frissen megjelent könyvének bemutatóját is, amihez még egy külön standot is kapott. Közeleg a karácsony, ajándéknak kiváló. A vasárnap délelőtt a gyerekprogramok jegyében telt, melyet délben a Panoráma étteremben egy vasárnap déli fix áras korlátlan étel- és italfogyasztásos, a libaételekre hangsúlyt helyező ebéd követett. Igazi újítást az elmúlt két évhez képest azonban a pénteki és a szombati napon a szálloda két kiemelt lakosztályában – a Nixon elnökről és a Habsburg Ottóról elnevezettben – megtartott kis létszámú mesterkurzusok jelentettek. Ezek a Borjour két ismert arcának, Megyeri Sárának és Nagy Sebestyénnek a kalauzolásával zajlottak, a résztvevők pedig bepillantást nyerhettek a korán érő szőlőfajták és az újborok készítésének világába, továbbá megtudhatták, hogy mekkora potenciál van egy portugieserben. Ezen mesterkurzusokon nem vettem részt, de azt este folyamán szerencsém volt belekóstolni az itt bemutatott borok némelyikébe. Rájöttem, hogy több újbort kellett volna kóstolnom. Az igazi meglepetést viszont a „muzeális portugieserek” jelentették, hisz olyan borritkaságokat sikerült itt elkapnom, mint Günzer Zoltán 2001-es vagy a Vylyan 1994-es villányi portugiesere(!!!). Legnagyobb megdöbbenésemre ezek pedig álltak, élőek, élvezhetőek voltak, mutatva, hogy bizony sok mindenre képes ez az utóbbi időben erősen lesajnált fajta.

Összegzésképpen elmondható, hogy a sok boros rendezvény ellenére szükség van erre is, a problémák javíthatóak, ugyanakkor kezd kialakulni a rendezvény fixnek tűnő fővonala, egyedi jellege. Amit mindenképp javasolnék, hogy a kezdést korábbra kéne hozni, legalább a szombat délutánt tekintve, 15 órára, valamint több bort biztosítani az egyes standokon, hogy ne fogyjanak el már a második napra. A koncertek kezdési időpontjait pedig újragondolni, mert az tényleg nem állapot, hogy mire az utolsó elkezdődik, gyakorlatilag már nincs bor és bezár a kóstoló rész. Remélem, jövőre már nem találkozhatunk a szálloda aulájában lévő élő állatokkal, melyek egyrészt zavarólag hathattak a szálloda olyan szállóvendégeire, akik nem borozni jöttek, másrészt láthatóan a borfesztiválra érkezők is különösebb figyelem nélkül kerülték ki az egészet. Reméljük, hogy a közönségből kikopnak a csak lerészegedni jövők. Ennek fényében pedig várjuk a jövő évi folytatást.