„A bor rendkívüli vonzerőt gyakorol rájuk” – véli az új tanulmány társszerzője, Mark Frye, a Los Angeles-i California Egyetem (UCLA) kutatója. – „Nem lepne meg, ha az állat fél kilométerről érkezne.”
A tudósok már régóta tudják, hogy az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) látása segítségével veszi észre és kerüli el hirtelen fordulatokkal az útjába eső akadályokat. Az viszont csak most derült ki, hogy miért csinálnak e legyek éles kanyarokat és fordulókat a semmi közepén, minden akadálytól távol. (A cikk a hirdetés után folytatódik.)
Frye és munkatársa, Andy Reynolds az angliai Rothamsted Research kutatóintézettől két videokamera segítségével követték nyomon az ecetmuslicák repülését kupolaszerű zárt terekben, amelyek alján illatforrást rejtettek el. A „ketrec” belsejében mindegyik légy egy csomó 90 fokos fordulatot tett, amelyeket hosszabb egyenes út követett.
„Ezekkel a kis kanyarokkal átkutatják a közvetlen környezetüket, majd nekilódulva arrébb mennek, és újra átvizsgálják a környéket s megint továbbállnak” – nyilatkozta Frye a LiveScience internetes újságnak.
Az útvonalak vizsgálata azt mutatta, hogy a muslicák „próba-szerencse” módszert választanak a szag eredetének megállapítására.
„Az a stratégiájuk, hogy megpróbálnak két dolgot optimalizálni” – állítja Frye. – „Valami nagyon nehezen érzékelhető dologra próbálnak ráakadni, valamint eléggé körül akarnak nézni, nehogy leragadjanak valahol, ahol nincs semmilyen ígéretes illat.”
A muslicák látszólag kusza, rendszertelen röpülési útvonala megfelel egy matematikai algoritmusnak, az ún. Lévy-eloszlásnak, s ez optimalizálja annak esélyét, hogy valami finomságra bukkannak.
Az emberek, anélkül, hogy tudatában lennének, ugyanezt teszik miközben például a konyhában megpróbálják földeríteni valamilyen kellemetlen szag forrását. „Megállunk és körülszimatolunk, megállapítjuk, nem itt van, arrébb megyünk a hűtőszekrényhez és újra szaglászunk – erősebb-e a szag vagy gyengébb” – magyarázza Frye.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
