Forralt borok határon innen és túl – videó!

Alapismereteink odáig terjedtek, hogy lehet forralni fehér, vagy vörösbort, ám körutunk során rozét is találtunk. Azt pedig, hogy forralni kell, most rögtön az elején felejtse el mindenki.

Egyszerűnek tűnik a képlet: bor, fűszer, tűz és ennyi. Mégis, a jó forralt borhoz nem árt tudni, hogy egy kevés vízben jó ötlet a fahéjat, a szegfűszeget és a még belekívánt fűszereket megbuggyantani, és ez után jöhet hozzá a bor, amihez képest a víz mennyisége valóban elenyésző kell, hogy legyen. A borral együtt mehet a narancs-, esetleg a körtegerezd, és itt ismét a fantáziáé a főszerep, lehet bele tenni igen sokféle gyümölcsöt, a lényeg, hogy ne forraljuk, mert akkor szegény bor elveszíti a lényegi részeit: az alkoholt és az aromákat.

 

Persze mindenki a saját receptjére esküszik, így nem is csoda, hogy a Vörösmarty téren is számtalan ízű forralt bort árusítanak. Az árak 150 Ft/dl és 300 Ft/dl között mozognak. Találkozni fehérekkel és vörösökkel egyaránt. Az íz alapján az elkészítésben nem sok különbség van, pedig szerintünk ha fehéret melegítünk, jobban áll a bátor gyümölcshasználat, kicsit a fahéj és nagyon a szegfűszeg rovására, vörös esetében pedig utóbbiakkal lehetünk bőkezűbbek.

A cukor kérdése is kardinális. Egyszerű amúgy a gyenge minőségű bornak az ízeit rengeteg cukorral és brutál fűszeradaggal takargatni (sikerülni nem fog tökéletesen), de mi azt támogatjuk, hogyha a bor íze megmarad, és nem fedi el más. Ehhez persze jó alapanyag kell. De azt már úgyis mindenki tudja, hogy – csakúgy, mint a fröccs esetében – itt sem szabad gyenge borral próbálkozni. És ugye a teafilteres kiszerelésben kapható forralt bor fűszerkeverék eszébe sem jutott senkinek?

Bécsben, a Mária Terézia téren kicsit más receptet követnek, mint itthon, érzésünk szerint kevesebbet forralják a bort, és/vagy nem használnak annyi vizet, mert jobban kijönnek az aromák. Náluk 3 euró 20 cent egy adag (2 dl), más kérdés, hogy inkább nem vizsgálnánk annak a bornak a címkéjét sem, amiből a sógorok dolgoznak. Most pedig némi képanyaggal igyekszünk alátámasztani mindezt. A zene természetesen Monty Python.