Egy este, amikor az addigi kedvenc boraidat egy helyen újrakóstolhatod

 

Felemelő érzés volt már egy tavaszi estén érkezni a Winelovers Best of: Közönségkedvencek Kóstolójára, a Városliget Café külön lezárt termébe, egyrészt a szuper időjárás miatt, másrészt mert előre tudtuk, hogy ezen az estén nem lesz zsákbamacska, maximum kellemes meglepetés – hiszen minden olyan bort megtaláltunk, amelyet a kóstolók többsége megszavazott az elmúlt rendezvények legjobb tételének. Minden Winelovers-rendezvényen leadhatjuk ugyanis a voksunkat arra a borra, ami a legjobban ízlett aznap este. Most ezekből a közönségkedvencekből válogattak a szervezők egy kóstoló erejéig, így az összes korábbi favoritot megtaláltuk.
 
A leadott szavazatokból az derült ki, hogy a borokra vágyó közönség számára az üde habzók, az illatos fehérek és a testes vörösek viszik a prímet, de ezeken kívül is érdemes volt az asztaloknál böngészni, érdeklődni és a plusz tételeket is megkóstolni.

 

 
A kedvencek mellé felsorakoztatott tételekre is szavazhattunk az este végén. Az eseményen az volt tehát a legizgalmasabb, hogy a borászok nemcsak a korábban kedvencnek ítélt tételeket hozták el, hanem kiegészítették a kínálatot más borokkal is, így ismét egy széles körű kóstolót kaptunk, amiből megint mehetnek majd tovább a kedvencek.

 
Képviseltette magát számos borrégió (Sopron, Villány, Tokaj, Szekszárd, Zala, a Balaton, a Mátra, a Kunság), voltak habzók, friss rozék, illatos fehérek, de minerális, komoly rizlingek és gyümölcsös, súlyos vörös nagyvadak is. Kóstolhattunk újonc hordómintát, de hatéves, rangidős borokat is, elmélkedhettünk a fajtákon, összehasonlíthattuk a rajnaikat, csak pár métert és standot kellett bejárni, és egy teljesen másik borrégióban voltunk. Megnéztük, hogy melyik területen mit hoz a fajta, de a cuvée-k is szépen megmutatták, hogy mi a borászok célja velük, ugyanis a jó aránnyal házasított boroknál a végeredmény szinte ideális volt, erre akadt több jó példa is, mint Heumannék Terra Tartarója vagy a Villa Tolnay Tengere.
 

Elsőként a zalaszentgróti Dóka Éva Pincészet tételeit kóstoltuk meg, egy szép, egyensúlyos olaszrizlinget, „Aranyod” fantázianévvel, a 2018-as évjáratból, sok csonthéjassal és őszibarackkal. Különleges tétel volt az utána kóstolt kabar, amiből kevesen csinálnak fajtabort, telt, lédús, gyümölcsös íze mandula és őszibarack aromákkal vált teljessé.
 
A tokaji Babits Pincészetnél a 2017-es furmint nyolc hónapig volt másodtöltésű hordóban, októberben szüretelték a szőlőt a Poklos dűlőről, sűrű, minerális, birses, körtés aromákkal, fehér húsú barackkal és nagy beltartalommal bíró borról van szó. Elhoztak egy hordómintát is, egy 2018-as félédes hárslevelűt, ami illatos és zamatos, mégsem tolakodó, sok izgalmas fűszerrel.

 

 
A Pannonhalmi Főapátság asztalához átlépve – amelyen levendulaolaj is díszelgett, jelezve, hogy nem csak bor készült maximalizmussal a területen – kezdésnek egy könnyed sauvignon blanc-t kóstoltunk, amiből kiugrott a frissen vágott fű, a spárga és a bodza, ez a ropogós, friss üde bor a nyárra jó választás lehet.
 
De egyet feljebb lépve emblematikus fehérborukba is belekortyoltunk, rajnai rizlingjük 2017-es, tartályos bor, amely négy dűlő alapanyagát tartalmazza, és jó savai miatt egy kis finomseprőn tartást is kaphatott. Telt, harmonikus bor, meglepő frissességgel.

 

 
A szekszárdi Tüske Pince Pszt! névre hallgató cserszegi fűszerese kellemes meglepetés lehet azoknak, akik nem hódolnak az illatos boroknak, a pincénél tavaly készült először fehérbor, mivel nagy volt rá az igény és a keserlet, mint ahogy a borászathoz eljutott az üzenet: a szekszárdiak nem csak vöröset szeretnének inni, ezért jó alternatívát kínálhat nekik ez a virágos, gyümölcsös tétel.
 
Szőke Mátyás és Zoltán (Szőke Mátyás 2017-ben az év bortermelője díj birtokosa) mátrai rajnai rizlingje az első szüretből származó szőlőből készült, a vulkanikus terület jót tett a fajtának. Ezt követően megkóstoltuk a 2017-es Pas-komi chardonnay-t, ami nem készül minden évben, csak ha megfelelőek a körülmények ahhoz, hogy jó bor kerüljön ki a borász keze közül. Barrique-os érlelést kapott, első töltésű, 500 literes hordóban érlelődött fél éven át. Aromatikája izgalmas, sok trópusi gyümölcs, mangó, ananász bukkan fel benne, de nem az émelyítő, emellett a kapor és a gyógynövényesség is dominál, jó savakkal.

 

A Tokaj-Hétszőlő már a címkén is hirdeti, hogy bioszőlőbirtok, ami – ismerve a történetüket és a terület tisztaságát – nem meglepő, hiszen már jó ideje nem látott vegyszert a föld. 2016-os birtokfurmintjuk úgynevezett „hamis battonage” technikával, vagyis tartályban, mégis seprőn tartással készült, a technológiát Makai Gergő borász külföldről „leste el”, de kétségkívül jól állt a bornak. Friss savak, ásványok jöttek a szánkba, külön szépsége volt, hogy sokat változott a pohárban a bor, egyre szebben nyílt. Hosszú lecsengés, szép sósság, lédús őszibarack, szép kesernye jellemezte.

 

Bezericsék a Szexivel érkeztek, amiből Irsait és rozé habzót is kóstolhattunk, a Szexi idén is a balatoni nyarak slágere lehet, igazi közönségkedvenc.

 

 
A villányi Heumann Pincészet rajnai rizlingje iskolapélda lehetne, szép birses, körtés aromák komoly komplexitás. És itt fordultunk rá a vörösborokra, maradtunk Heumannéknál, és elég jól tettük. Heumann 2015-ös syrah-ja szép felvezetése volt a cuvée-nek, gyümölcsbomba, szép fűszerességgel, borsossággal. Ezt követte az este egyik kedvence, a Terra Tartaro a 2013-as évből, egy bordeaux-i cuvée, 14,5% alkohollal, fajták szerint 60% cabernet sauvignon, 30% merlot és 10% cabernet franc. 24 hónap új és használt hordók, szépen lesimult, selymes korty, sűrű, mint egy esszencia, csodásan beérett szőlőből.
 
A vörösök közül az este másik legszebb bora a közönségkedvenc titulust valószínűleg már hosszú évek óta tartó Infusio volt Pannonhalmáról, 2016-ból. A tőketerhelés ennél a bornál kevesebb mint fél kiló per tőke, elképesztően koncentrált. Kétharmad merlot, egyharmad franc, a szőlő pedig szinte túlérésben lett leszedve, és 16 hónapot pihent magyar tölgyfahordóban (50% új és 50% másodtöltésűben). A hűvösebb klíma miatt remekül megmaradtak a savak, fűszerpaprika, lila virág, érett piros- és feketebogyós gyümölcsök, cékla, szegfűszeg, a 15%-os alkohol remekül áll neki, nem lóg ki.

 

A Villa Tolnay borai nemrég vedlették le régi címkéjüket, az új palackok pedig szuper környezetbarát viaszdugóval lettek lezárva, ami (a többi társától eltérően) nem porlik szét nyitáskor. A Tenger nevű bor mellett lecövekeltünk egy időre, a 12,5% alkohollal bíró, 2017-es cuvée egy család egyik tagja (Nap, Hold és Föld is található a repertoárban), ennek 50% chardonnay adja az alapját, emellett rajnai rizling, olaszrizling és zöldveltelini (1987-ben ültetett tőkékről!) került a házasításba. Lédús, zamatos, érett őszibarack-aromák, komplex, tiszta, nagy beltartalommal bíró kortyok, szép fűszeresség.
 
Az este nagy meglepetése egy számomra ismeretlen soproni borászat, a Garger Pincészet, amely egy kis hegyen van osztrák társaival, és egy-egy fejfedő jelenik meg a címkéken: a rozén egy szalmakalap, a merlot-n egy cilinder, az estén kóstoltatott kékfrankos pedig egy keménykalapot kapott a palackra. A Burgenland határán, Vaskeresztesen található területről csodás kékfrankos jön, Gargerék 2003-ban ültették a kékfrankos tőkéket, a fejlődés pedig állandó: egymást segítik a környék osztrák borászaival.
 
A Kék névre hallgató, 2015-ös kékfrankos-válogatás illatban, ízben érett meggy, cékla, cseresznye, fahéj – tiszta gyümölcsöskertként él a pohárban, feszes, harmonikus bor. Egy év hordót, majd egy év palackos érlelést kapott, az erjesztés spontán, hogy „megadja a környezetre jellemző ízt". Minimális technológiával élnek, hagyják, hogy a bor „magától” készüljön el. Az eredetileg pedagógus borász állítása szerint nem ért a borhoz, ezért hagyja, hogy az magától fejlődjön, de a hobbiborász definícióját mi másként gondolnánk.
 
Az este végén még ízlelgettünk egy Babits aszút, remek sav-cukor aránnyal, így a pont is felkerült a i-re – ezek után kíváncsian várjuk, hogy milyen kóstolóra mehetünk majd ennek az estének a kedvenceiből.